Rabat, Tanger

Bevezetés

2019.szeptemberében már jártam Észak-Marokkóban és nagyon érdekesnek találtam ezt az országot. Mostani utam apropóját a Rabatban 2019. december 18-ig megrendezésre kerülő Kortárs Művészetek Biennale-ja adta. Amikor előszőr megláttam az esemény honlapját, erősen elcsodálkoztam: mind az ott megfogalmazott nyitott, befogadó, korszerű gondolatokon, mind a résztvevő művészeken. A meghívott alkotók szinte kivétel nők, a világ legalább 50 országából.

A felvilágosult abszolutizmus tipikus példájával állunk szemben:

Ez a nemzetközi esemény tükrözi Őfelsége, VI. Mohammed király akaratát, hogy új lendületet adjon mind a kortárs művészeteknek, mind pedig Rabatnak,” 

A kiállítások szépen voltak megrendezve, de összességében számomra az alkotások zöme „túl modern” volt. Ugyanakkor a kortárs művészet valószínűleg ilyen és a „hiba” bennem van.

Logisztika

A Costa del Sol szívéből nem olyan bonyolult eljutni Marokkó fővárosába, Rabatba, és már maga az utazás is szolgál számos meglepetéssel. Az odaút nagyjából igy nézett ki:

08:15 – 09:45: utazás autóval Tarifába. Amilyen simán indult az út a késői nap- felkeltében, olyan zűrös lett a vége. A napsütést sűrű köd váltotta fel, pont akkor, amikor Algueciras után elhagytam az autóutat és kezdődött a kanyargós, meglehetősen keskeny hegyi szakasz. Még szerencse, hogy mire Tarifába értem, elállt az eső és felszállt a reggeli köd.

Elvben a kikötőben, közvetlenül az Estación Maritima mellett lehet parkolni, de

ott kevés a hely (91),

drága (17 € / nap),

nem lehet foglalni előre

Általában a kikötő melletti utcákban is szoktak parkolni a komppal utazók, de ezt a helyi lakosok meglehetősen rossz néven veszik. Az önkormányzatnak is van egy nagy, ingyenes parkolója a város szélén, de az meg eléggé messze van a kikötőtől.

Így végül a Parking San Sebastian-t (Telefon: +34 956 62 73 63) választottam, ami egy rusztikus, hagyományos garázs 4 perc sétára (350 m) a kikötőtől. Itt lehetett előre helyet foglalni és 42 €-t fizettem az 56 órás autótárolásért. A főnök kifejezetten

rugalmas és segítőkész volt, annak ellenére, hogy novemberben elvben zárva

A fenti képen a kompterminál, a háttérben Tarifa leghíresebb látványossága, a vár. Tarifaról írtam már korábban bővebben:

11:00 – 12:00 komp. Tarifaból jellemzően 1-4 óránként indul komp Tangerba. Én az FRS céget választottam, amelyik állítólag a komolyabb és pontosabb szolgáltató. Kényelmesen meg tudtam venni a jegyemet előre az interneten, ami oda-vissza 70 €-ba került. A beszállókártyát a terminál épületben kaptam Az egyórás kompút gyorsan eltelt és ügyes szervezésre vall, hogy a fedélzeten le is zajlott a marokkói útlevélvizsgálat, így Tangerban öt perc alatt el lehetett hagyni a kikötőt. Amikor beszállunk a hajóra, nem érdemes rögtön beállni az útlevélellenőrzés sorába, kényelmesebb megvárnunk, míg elfogynak az utasok. Kár, hogy visszafelé nem ilyen rugalmas a szervezés: a spanyolok nem a hajón ellenőrzik az útleveleket és bizony jó 30 percbe telt, mire túljutottam ezen a procedúrán. Tanulság: visszafelé célszerű az elsők között elhagyni a hajót.

Megfigyeltem, hogy a taxiárakra Marokkóba az jellemző, hogy egy adott útvonal elsőre 50 dirhamba kerül, visszafelé vagy másodszorra már csak 15-20 Így jártam Tangerban is a kikötő és a pályaudvar között (kb. 3,5 km az út) is. A titok nyitja, hogy itt sem szükséges beülni az első hiéna-taxiba, hanem érdemesebb az utcán találni egy olyan taxit, amelyiknek a vezetője nem az álldogálással, hanem a szállítással szeretné keresni a kenyerét.

– lyaud- var kí- vülről

15:20 Érkezés Rabatba. A TGV nem a belvárosi (Rabat Ville), hanem az ultra- modern, teljesen átépített Rabat Agdal pályaudvaron áll meg. Innen 4,5 kilo- méterre található a Belváros, ami taxival 10-15 perc.

15:40 Érkezés a szállodába. Én a Hotel Le Musée-t választottam, elsősorban abszolút központi fekvése miatt. Természetesen ezt is lefoglaltam előre online.

A szálloda beváltotta a reményeimet – egy súlyos kivétellel: este döbbenten konstatáltam, hogy a kedvenc mexikói söröm, a Corona 6,50 €-ba kerül, ami minimum a duplája a spanyol éttermi áraknak. Optimistán szemlélve a dolgokat persze azt is lehet mondani, hogy az ember 2 üveg sör áráért elutazhat első osztályon TGV-vel Rabatból Tangerba. Később kiderült, hogy ez az árszint országos jelenség, valószínűleg így küzdenek az alkoholizmus ellen.

Rabat – Múzeumok

Megérkezésem után a délután még pont alkalmas volt három múzeum meglátogatására, amik közül kettő egyben a Kortárs Biennálé helyszíne is volt. A legtávolabbi múzeum is elérhető maximum 15 perces sétával a szállodától.

Musée de L’Historie et des Civilisations

Egy nagyobb családi ház méretű archeológiai múzeum, ahol zömmel római szobrokat és mozaikokat állítanak ki.

Villa des Arts

A szépen gondozott kert közepén álló modern villa egy kisebb multikulturális központnak ad otthont. A kihasználtság és a látogatottság fokán bizonyára lehetne még javítani. Látogatásomkor az épület az 1964-ben Tangerben született Bouthaina Azami „A fleur de mondes” (A világok virágánál) című kiállításának adott otthont. A marokkói festőművész kiállítása körülbelül húsz, intenzív színekkel és sűrű érzelmekkel bíró művészeti alkotást mutat be, amik mind női sorsokat ábrázolnak.

Musée Mohammed VI – Art Moderne & Contemporain

Közvetlenül a szálloda mellett található a jelenlegi uralkodóról elnevezett modern és kortárs művészeti múzeum impozáns épülete, amely a Kortárs Biennálé központi helyszíne.

Mivel a múzeumban hivatalosan nem volt szabad fényképezni, legyen elég két példa a Kortárs Biennálé itt bemutatott műalkotási közül:

A hosz- szú és kicsit fá- rasztó napot a szálloda melletti Múzeum Kávé- házban fejeztem be egy forró te- ával.

Rabatról általában

Marokkó fővárosának kb. 600.000 lakosa van, az agglomerációval együtt nagyjából 1,2 millió.

A városban az első komoly építkezéseket az Almohád dinasztia kezdte meg a XII. században. Ekkor épült az Udayas-ok kaszbája is (franciául Kasbah des Oudaias), ami egy fallal körülvett erőd, palota, mecset és lakónegyed. Az Almohádok birodalma 1275-re teljesen megszűnt és ez Rabat eljelentéktelenedéséhez is vezetett. 1515-ben Rabatban összesen 100 ház rendelkezett lakókkal.

Rabat a moriszkók Spanyolországból történő elmenekülését követően kezdett újra benépesedni a XVII. század elején. Meglepő módon 1627-1666. között Rabat a Bou Regreg Köztársaság (más néven Salé-i Köztársaság) része volt, amit berber és otto- mán kalózok irányítottak. A kalózok karrierjük csúcspontján 40 hajóval rendelkeztek és komoly „rablási sikereket” értek el az Atlanti óceán partvidékén. A rabati kalózok még 1829-ben is aktívak voltak, amikor egy osztrák hajót támadtak meg.

1912-től Marokkó – a Földközi tengeri partvidék kivételével – francia protektorátussá vált. A franciák első dolga volt a fővárost a lázongó Fezből áthelyezni Rabatba. Rabat modernkori fejlődése a franciáknak köszönhető. Az építészeti és városfejlesztési meg- újulás elsősorban Henri Prost francia építész nevéhez fűződik. A lenti képen egy tipikus példa a francia építészeti hatásra.

Marokkó 1955-ben bekövetkezett függetlenné válásakor az akkori király, V. Moham- med úgy döntött, hogy továbbra is Rabat lesz az ország fővárosa.

Rabat – történelmi városnézés

Egy bő félnapos városnézést az alábbi sorrendben javaslok, elsősorban „napjárási”, azaz fényképezési okokból:

Királyi Palota (a Google Maps-en: Royal Palace of Rabat, bejárat: Ministry of Defence Security),

Ahi Fas mecset (GM: Mosqée Ahi Fas),

Chellah (GM: Nécropole de Chellah),

Fort Rottembourgh

Kasbah des Oudayas,

Andalúz kert (GM: Andalusian Gardens)

Oudayas múzeum (GM: Musée des Oudayas),

Maure Kávézó (GM: Café Maure),

Kasbah,

Al Kasbah mecset (GM: Mosqée Al Kasbah),

Oudayas kapu (GM: Porte des Oudayas),

Hasszán torony (GM: Tour Hassan),

Almohád mecset romjai (GM: Ruinen Almohaden Moschee),

Mohammed mauzóleuma (GM: Mausolée Mohammed V).

Én a szálloda mikrobuszával és gépkocsivezetőjével jártam be – a Királyi Palota és a Chellah kivételével – a fenti helyszíneket. Utólag érdemes lett volna az összes helyszínt bekapcsolni az autós túrába, mert délutánra meglehetősen elkoptak a lábaim a sok gyaloglástól.

Királyi Palota

A magas fallal körbevett királyi adminisztratív komplexum kb. 80 hektárt foglal el Rabat köz- pontjában. (Összehasonlításul: a Margitszi- get területe 96,5 hektár.) Az elkerített terüle- ten adminisztratív épületek, lakóházak, akta- nyák, parkok, felvonulási terek egy-egy levél- tár, középiskola, szakácsiskola, mecset talál- hatóak. Az előző oldalon látható fénykép jól mutatja, hogy a komplexum valójában egy patyolattiszta kisváros a nagyvárosban.

A hatalmas park közepén áll maga a királyi palota, amit 1864-ben épített az akkori uralkodó, IV. Mohammed.

A komplexum – a palota kivételével – szabadon látogatható. Fontos, hogy legyen nálunk útlevél a belépéskor. A gyalogos bejárat az Avenue Yacoub Al Mansour-ról nyilik, elvben 11 perc sétára a szállodától (nekem jóval többnek tűnt). Az útlevél ellenőrzést követően haladjunk előre, majd a sarokra érve egyszer balra, majd jobbra fordulva kerüljük meg a mecsetet. (Nem érdemes más útvonallal kísérletezni, mert a nem túl barátságos katonák bizonyára hátrább terelnek minket.) Én késő délután voltam a palotánál és a Nap pont szembe sütött – ráadásul november lévén szinte vízszintesen – így abból alig láttam valamit, csak tucatnyi őrt a főkapunál.

Ahi Fas mecset

A mecset a XVIII. században épült és azóta többször renoválták. Péntekenként a király itt vesz részt a mohamedánok legfontosabb heti imáján.

Chellah

A királyi komplexum bejáratától további ¼ órás sétával juthatunk el Chellah-hoz, ami részben egy hatalmas (10 ha) park, részben egy – több történelmi korszakot átfogó – romváros és nekropolisz. (A „Chellah” elnevezés magyarul szent nekropoliszt jelent.) A képen a helyreállított főbejárat.

A nem csekély 7 €-ért látogatható és kb. egy óra alatt bejárható komplexum Rabat legrégebbi épített emlékeit tartalmazza. Mindegyik részletes ismertetése szétfeszítené jelen írás kereteit, ezért csak tömören a lényeg:

A föníciaiak több kolóniát hoztak létre a mai Marokkó területén. Ezek egyike volt a Bou Regreg (folyó) partján épült város, amit Shalat-nak neveztek el.

A rómaiak saját várost építettek a folyóparton, amit Sala Colonia-nak Voltak benne műhelyek, üzletek, piactér (fórum) és egy diadalív is. Különösen fontos szerepet töltött be Sala kikötője. A városban egészen az V. század végéig fentmaradt a római katonai jelenlét.

A rómaiak elmentek, de itt maradtak a rómaiak idején keresztény hitre áttért, később Bizánc uralma alá tartozó berberek. (Ilyenekről sem hallottam még eddig.)

A században keletről megérkeztek a muszlim arabok, a bizánci kormányzó 683-ban kapitulált.

Az akkorra már romokban álló városban a XII. században az Almohád dinasztia kezdett el temetkezni. Majd az Almohádokat 1244-ben megdöntő Marinid dinasztia épített itt mecsetet és minaretet is, kialakítva egy igazi nekropoliszt

A képen a romváros egy részlete.

Fort Rottembourgh (Fort Hervé, Bor Lakbir néven is)

Nagyot ugrunk előre a történelemben és térben is. Ehhez az óceánparti erődítményhez mindenképpen autóval menjünk.

Ez a neo-mór stílusú erőd a nagyhatalmak XIX. századi vetélkedésének köszönheti létét. Mindenki fegyvereket szeretett volna eladni a marokkói szultánnak. A franciák „rásóztak” pár száz, a napóleoni háborúkból megmaradt puskát, az olaszok egy fegyvergyárat, ahol olyan puskákat gyártottak, amelyek veszélyesebbek voltak a használóikra, mint az ellenségre. A németeknek egy teljesen felesleges erőd ötletét sikerült „eladniuk”. A maga nemében akár szépnek is mondható épület Walter Rottembourgh német mérnök szakértelmét dicséri. Az épületet pár éve pedánsan restaurálták.

Az erőd szintén helyszíne a Kortárs Biennálénak. A képen látható kompozíció egy aktív szaunaágyból valamint talán az ágyra képzelhető, éppen barnuló hölgy álmait és rémálmait ábrázoló dróttárgyakból áll. Az erődtől érdekes, de nem túl bíztató kilátás nyílik a háborgó óceánra.

Kasbah des Oudayas

Andalúz kert

Ezt a gyönyörű andalúz stílusú kertet a franciák építették a gyarmati korszakban. Tele van citrusfákkal, pálmákkal, trópusi virágokkal, köztük bougainvillea-val.

Oudayas múzeum

Az andalúz kert közepén áll ez a szintén andalúz stílusú múzeum, ahol általában a marokkói ötvösművészet alkotásait állít- ják ki. Ottjártamkor ez az épület is a Kor- társ Biennálé egyik helyszíne volt.

A következő fényképen a buja andalúz kert látható, középen a múzeummal.

A múzeum hangulatos „patio”-ja:

Maure kávézó

Álljunk szembe a múzeummal és jobbra látunk majd egy kisebb kaput, amin ki tudunk slisszolni a kertből és máris a szabadtéri kávézó teraszán találjuk magunkat. Kiváló hely a megpihenésre és felfrissülésre. A teraszról kilátás nyílik a folyóra és a túlparti városra, Salé-ra.

Kasbah

A Kasbah girbe-görbe utcái egy valóságos labirintust alkotnak, ahol kisérő nélkül még nappal is könnyű eltévedni. A baloldali térkép talán segít a tájékozódásban.

A Kasbah-ot ne keverjük össze a rabati Medinával, az előbbi jóval korábban épült.

Erre a turistákkal gazdagon átszőtt város- részre leginkább a kék-fehér színre festett ősi házak és a számtalan üzlet a jellemző.

Lentebb egy büszke narancslé préselő portréja a Kasbah-ból:

Lentebb egy büszke narancslé préselő portréja a Kasbah-ból:

Al Kasbah mecset

Azért vannak kevésbé elegáns utcák is a Kasbah-ban. Errefelé már japán turisták sin- csenek. Balra az Al Kasbah mecset tornyának részlete látszik. A mecsetet az Almohád Kalifátus idején kezdték el építeni a XII. században. A XVIII. századi renoválást egy Ahmed el Inglisi nevű angol mecénás-kalóz (vagy fordítva) finanszírozta.

Oudayas kapu

Innen már kifelé vezet utunk a Kasbah-ból. Kis szerencsével megtaláljuk a főkaput.

A Kasbah des Oudayas éjszakai kivilágításban és enyhe őszi ködben:

A Hasszán torony, az Almohád nagymecset romjai és V. Mohammed mauzóleuma

Városnézésünk utolsó állomását hívhatnánk Rabat Hősök terének is. Ide azért érdemes késő délután érkezni, mert számításom szerint akkor lehet a legszebb fényképeket készíteni a teret uraló mauzóleum térre néző oldaláról.

Hasszán torony

A Hasszán tornyot Yaqub al-Mansur, az Almohád Kalifátus 3. kalifája építette 1195- ben. A tornyot néhány hagyomány szerint Jabir ibn Aflah nevû csillagász és matematikus tervezte, aki állítólag a sevillai Giralda tervezője is volt. Mindkét tornyot a marrákes-i Koutoubia mecset mintájára tervezték.

Yaqub al-Mansur más munkákat is végzett Rabatban, nevezetesen a Kasbah des Ou- dayas rekonstrukcióját valamint a föníciaiak és a rómaiak által épített Chellah ősi komplexumának átalakítását egy nekropolisz céljára.

Az előző képen balra a Hasszán torony, jobbra sevillai „testvére”.

A tornyot eredetileg 86 méter magasnak tervezték, de csak 44 méter épült meg belőle Yaqub al-Mansur 1199-ben bekövetkezett haláláig, amikor az építkezések félbesza- kadtak.

Az Almohád nagymecset romjai

A világ legnagyobb mecsetjének minaretének szánta a Hasszán tornyot Yaqub al- Mansur. Azonban abból is csak néhány fal és 348 oszlop készült el.

V. Mohammed mauzóleuma

A síremlék a modern iszlám építészet egyik kiváló példája. 1971-ben készült el. Jelenleg két korábbi király és egy herceg temetkezési helye.

Fent a mauzóleum két részlete, lent pedig a kilátás a térről a folyóra és Rabat sport- hajókikötőjére (Marina).

Talán feltűnt az olvasónak, hogy a Medináról (középkori városnegyed) eddig még nem esett érdemben szó. Ennek oka, hogy oda egy késő délutáni gyalogos étkezési túrát foglaltam le előre.

Gyalogos étkezési túra a Medinában

Szerencsém volt, hogy a túrát egy nagy nemzetközi oldalon foglaltam és nem a helyi cégnél közvetlenül. A Gare Rabat Ville (Belvárosi Pályaudvar) előtt találkoztam Mohameddel, az idegenvezetővel. Kiderült, hogy én voltam az egyetlen kuncsaft arra a délutánra és csak azért nem mondta le a túrát, mert meglehetősen rossz a „track record”-ja azzal a szervezőcéggel, akiknél én foglaltam a kirándulást. Így végül abszolút „testreszabott” lett a kb. négyórás séta a Medinában.

A túra lényege, hogy lehetőség legyen autentikus marokkói ételek megkóstolására. Volt köztük húsos táska, mandulás sütemény, szardínia, fánk, gránátalma juice, király datolya és marokkói „spagetti” is.

Ez utóbbi egy nagyon vékony szálakra nyújtott tészta, amit kisütnek majd kézzel esznek. Lentebb két utcakép:

A séta az elegáns Dar El Medina étteremben zárult egy kiadós vacsorával.

Az étterem egy keskeny, erős színekkel kifestett sikátorban található és csengetni kell a beengedés érdekében.

Nagyon élveztem az egész túrát, Mohamed kifejezetten művelt, a világra nyitott és főként humoros vezető volt, így a nap végére egészen összebarátkoztunk. Abban maradtunk, hogy legközelebb az andalúz stílusú házukban fog a – konzervatívnak mondott – Édesanyja marokkói főzőórát tartani.

Harmadnap reggel kényelmesen megreggeliztem a szállodában, eltaxiztam a pályaudvarra és hip-hop máris ismét Tangerban találtam magamat.

Tanger

Kilépve a pályaudvar épületéből, ez a kép fogadott:

Volt bő három órám a komp indulásáig, ezért most a Medinának egy másik szegletét jártam be, mint szeptemberben. A „törzshelyem” a Hotel Continental volt, ahol a felfedező túrám elején megkávéztam, a végén meg megebédeltem. Már említettem korábban, hogy itt forgatták az „Öltések közt az idő” című nagysikerű spanyol sorozatot. Elolvasni is érdemes a regényt.

A szállodát a XIX. század végén építették neo-mór stílusú belső terekkel19. Bár eleganciája az idők során enyhén megkopott, könnyű elképzelnünk a filmben is szereplő mondén partikat az 1930-as évekből, amikor Tanger a kozmopolitizmus és a globalizáció világfővárosa volt

Amennyire elegáns még a mai napig is a Hotel Continental, annyira „hagyományos kinézetű” a környéke. Nem véletlen, hogy a Medinának ezen a részén alig futottam össze turistákkal.

A séta egy hatalmas bástyán ért véget, ahol még mindig állnak a méretes ágyuk, amik valamikor védték a kikötőt a támadástól.

Ebéd után már indult is vissza a komp Tarifába. (A következő képen a kikötő látképe a bástyáról.)

Az útnak négy tanulsága volt számomra:

  1. Rabat megér egy kétnapos látogatást.
  2. Még mindig nem a kortárs művészet a legnagyobb kedvencem.
  3. A sör és a vonatjegy árának egymáshoz viszonyított aránya országonként hatalmas különbségeket mutat.
  4. A Walking Food Tour előtt csak jelképesen ebédeljünk és a séta első részében is csak csipegessünk a megkóstolásra ajánlott ételekből.

Telki, 2019. december 18.

BUÉK!

Réthy Imre