Kantábria I.


Kantábria

Bevezetés

Kantábria Spanyolország egyik legkisebb tartománya, de meglepően gazdag természeti szépségekben, történelmi emlékekben és építészeti csodákban. Erre a párnapos látogatásra a Baszkföldről (Bilbao-ból) érkeztem. Megismerésére szánjunk minimum 3-4 napot és a legfontosabb belépőjegyeket lehetőleg vegyük meg előre (Altamira barlang, Magdalena palota, Gaudi ház). Szerencsére errefelé rövidek a távolságok, a legérdekesebb helyekre maximum egy órán belül el tudunk jutni. Én Santanderben szálltam meg és onnan indultam a kirándulásokra, ami jó ötletnek bizonyult. Az ajánlott szálloda a Hotel Bahía, amely abszolút központi elhelyezkedésű és tágas garázzsal valamint bárral rendelkezik.

Kantábria területe mindösszesen 5.321 km2 (összehasonlításul: Somogy vármegyéé 6.065 km2), lakosainak száma 584 ezer. A tartomány központja Santanderben található.
(A fenti képen Laredo középkori hangulatot árasztó óvárosa látható.)

Laredo

Bilbao és Santander között nagyjából félúton található ez a csodálatos fekvésű város, ami egyszerre modern tengerparti üdülő és számtalan középkori emlékkel rendelkező település.
Mirador de Laredo Hagyjuk el az autópályát a 169. km-nél. Érdemes megállni a kilátónál, mert innen nyílik a legszebb kilátás az öbölre.

Falu, Spanyolország, Kantábria

Óváros
Próbáljunk leparkolni minél közelebb az Óvároshoz (GPS: Iglesia de Santa María), talán a Calle el Puerto-n található parkolóban, vagy a Plaza Cachupín közelében. Az Óváros természetesen csak gyalog járható be. Nem véletlenül érezzük azt, hogy egy időutazáson vagyunk a XV-XVI. században: szinte minden ház valamelyik történelmi család nevéhez kapcsolódik és természetesen híres királyok is megszálltak ebben a negyedben.

A középső képen a Casa de Don Diego Cacho Rada de la Sierra y Rívas. A házat Don Diego 1731-ben építette egy korábbi erőd helyén, ami pár évvel korábban leégett.

A jobboldali ház egy kasztíliai katonai parancsnok („condestable”) tulajdonában állt, és itt szálltak meg 1496-ban Izabella királynő és leánya, (a későbbi „Őrült”) Johanna. Mivel ekkoriban Laredo volt a Kasztíliai Királyság legfontosabb északi kikötője, Johanna innen hajózott el Flandriába, hogy személyesen is házasságot kössön a Habsburg házból származó Fülöppel, aki 1506-ban Johanna oldalán I. (Szép) Fülöpként Kasztília társuralkodója lett.

Szintén itt szállásolták el 1501-ben Izabella másik lányát, Aragóniai Katalint, akinek hajója viharba került és váratlanul ki kellett kötniük Laredo-ban. (Katalin La Coruña-ból tartott Angliába, hogy házasságot kössön Arthur herceggel.) Még mindig nincs vége a királyi vendégeknek: 1556. októberében trónjairól való lemondását követően itt szállt meg V. Károly császár (I. Károly néven spanyol király) is. Károly Flandriából volt útban a San Jerónimo de Yuste kolostor felé. Vele tartott Magyarországi (Habsburg) Mária, II. Lajos magyar király (+Mohács, 1526.) özvegye.

Iglesia de Santa María de le Asunción

Laredo hat ősi utcából álló óvárosának legmagasabb pontján található a város legfontosabb temploma. A XIII. század elején kezdték el építeni gótikus stílusban, de a folyamat csak 1248-ban, Sevilla móroktól történt elfoglalása után gyorsult fel, mert „pénz állt a házhoz”. A pénz az aktuális királytól származott, aki így hálálta meg a laredoiak hősiességét Sevilla ostroma során. Mai szemmel azt gondolnánk, hogy inkább csak jelképes jelentőséggel bírt, hogy Laredo megkapta a mórok által épített és üzemeltetett sevillai Triana hajóhidat rögzítő láncokat is (a mai napig láthatóak a templomban) – pedig nem! A kérdésre Santanderben még visszatérünk. (A láncokat 2021-ben tudományosan megvizsgálták és megállapítottak, hogy azok tényleg kb. 800 évesek.)

Lent három részlet a templomból.

Kiemelkedő művészi értékkel bír a XV. századi faragott és festett főoltár, amely központi figurái Szűz Mária a kis Jézussal. Az oltár alkotóját állítólag Roger van der Weyden flamand festő hasonló témájú művei inspirálták. Laredo-tól búcsúzzunk a középkori városfal képével.

Santander

Santander

Kantábria fővárosának 171 ezer lakosa van. Tengerparti fekvése elbűvölő. (Fent: a belvárosi széles tengerparti sétány. A képen balra a kishajó állomás.)
Alapesetben eszembe sem jutna egy távoli város címerével foglalkozni, de Santander esetében feltűnő a „szűkebb hazánkban”, Andalúziában található Sevilla-ra utaló két motívum is: az egyik a sevillai
Aranytorony, a másik pedig az a hajó, amellyel Ramón Bonifaz cantabriai hajós 1248-ban áttörte a mórok által épített és Sevillát védő hajóhidat, lehetővé téve ezzel a város elfoglalását. (A hajóhidat rögzítő láncot már megemlítettem Laredo-ban.)

A város mai arcképére két katasztrófa is rányomta a bélyegét. 1893-ban a kikötő környéke pusztult el egy ott állomásozó hajón (Cabo Machichaco) szabálytalanul tárolt dinamitrakomány felrobbanása miatt, míg 1941-ben gyakorlatilag a teljes régi belváros leégett egy hatalmas tűzvészben. Ezt követően a város központi részét sokkal korszerűbben, tágasabban építették újra. Így Santander központja egy modern város képét mutatja.

Centro Botín
A „modernség” egyik jelképe a Centro Botín névre keresztelt kiállítási épület (nekem elsőre az Avatar c. film jutott az eszembe),
amely zömmel extra modern műalkotásoknak ad otthont. (Fénykép az előző oldal alján.)

Üdítő kivételt jelent néhány „normális” festmény, közöttük Joaquin Sorolla 1908-ban festett impresszionista képe a tengerparti
strandolásra igyekvő családról. (Sorolla több festményével és egyedi kiállításával is találkozhattunk már az utóbbi években
Malagán.)

vár

Katedrális

A tengerparttól csupán 100 méterre emelkedik a katedrális – a korabeli francia gótikus katedrálisokra jellemző kecsességet nélkülöző – masszív tömbje (fénykép az előző oldalon), amelyet még a XII. század végén kezdtek el építeni. Mindkét említett katasztrófában súlyosan megsérült, de tökéletesen helyreállították. A hatalmas gótikus stílusú épületben zömmel – kicsit nyomasztó – barokk oltárok és műkincsek találhatóak. Nekem legjobban a korábbi kolostor szellős és hangulatos udvara tetszett.

Playa El Puntal

Térképen: https://www.google.com/maps/place/PLAYA+DE+%22EL+PUNTAL%22/@43.4575448,-3.7800073,17z/data=!3m1!4b1!4m6!3m5!1s0xd494afd2d8eb8a7:0x94e3313b53a818d4!8m2!3d43.4575448!4d-3.7774324!16s%2Fg%2F11x7vw81v?entry=ttu

Irány a Centro Botín melletti hajóállomás, ahonnan 5-10 percenként indulnak a kishajók a közeli Playa El Puntal homoknyelvre! Az út felér egy filléres városnézéssel. Itt van például a XX. század elején épült impozáns Hotel Real, ahova még holnap vissza fogok térni egy kávéra. (Az 5. oldalon fent látható fénykép is a hajóról készült.)

A parton egy végtelenül rusztikus chiringuito vár minket, ahol azért a napelemre költöttek rendesen. Az egész partnak erősen Zamárdi „feeling”-je van, de a helyiek láthatólag kedvelik.

Faro de Cabo Mayor

Másnap keljünk korán és a reggeli után irány a világítótorony, ami a Santander félsziget ÉK-i csücskében található, a szállodától kb. 6 kilométerre. A mellette található kávézó tágas parkolója ilyenkor még teljesen üres. A világítótorony 1839-ben épült, aljában kiállítóterem működik.

A toronytól kellemes, párszáz méteres séta visz ki a Cabo Mayor-hoz. Érdemes megfigyelni a kantábriai tengerpartra jellemző sziklákat. Az alsó képen jobbra a Playa del Sardinero, balra pedig a Peninsula de la Magdalena.

Útközben néhány turistával és egy XX. századi, de elhagyatott vasbeton bunkerrel találkozhatunk.

Casino és Playa del Sardinero

Következő megállónk a Gran Casino del Sardinero a Plaza Italia-n. Próbáljunk leparkolni valamelyik környező utcában; ha elég korán érkezünk, talán még lesz esélyünk.

Fantasztikus fekvésű, hófehér épület, amely letűnt korok gazdagságát tükrözi. Ez a környék talán Santander legelegánsabb negyede és errefelé a tűzvész sem pusztított. A kaszinó előtt pedig Santander legelegánsabb homokos strandja húzódik.

Elgondolkoztam, hogy a playa miről is kaphatta a nevét: a szardínia nevű halacskáról, vagy az augusztusi turista tömegről? Nem zárom ki az utóbbit. Balra fent a Cabo Mayor a világítótoronnyal, jobbra a Peninsula de la Magdalena.

Palacio de la Magdalena

Santander kétségtelenül leghíresebb turistalátványossága a Palacio de la Magdalena. Az igazat megvallva, az épületnek „köszönhetem” az egész baszkföldi, kantábriai utazást. Ahogy Melilla-ba alapvetően a „Dél Királynője”, Santanderbe az itt forgatott Gran Hotel című spanyol romantikus sorozat miatt utaztam el, eredetileg természetesen a feleségemmel tervezve.

Grand Hotel

„1905-ben a fiatal Julio megérkezik a Grand Hotelbe, egy idill helyre a vidék közepén, hogy kivizsgálja nővére eltűnését. Pincérként kap munkát, és rábukkan a tulajdonos szexi, gazdag lányára. Beleszeret, és veszélyes viszonyba kezd, miközben ő lesz az egyetlen ember, aki segít neki felfedezni az igazságot
a nővére eltűnésével kapcsolatban. Fedezze fel az összes titkot és rejtélyt a csodálatos Grand Hotelben.” (IMDb)

Néhány fontos logisztikai megjegyzés:

  • A palota csak vezetett túrával látogatható és emlékeim szerint csak a hétvégén.
  • A palota web oldala Magyarországról nem érhető el, ezért jegyet ajánlott azalábbi e-mail címen foglalni: [email protected]
  • Szerintem az ideális látogatási időpont 11-12 óra, mert előtte kényelmesen meglehet nézni a Cabo Mayor-t és a Playa del Sardinero-t.
  • Lehetőség szerint a főbejárathoz (kerítéshez) érkezzünk a jegyen szereplő időpont előtt jó félórával. (A lenti térképen balra lent, a teniszpályák mellett.) Ekkor biztosan lesz időnk megvárni a kisvonatot, ami a Playa de Bikini felé egy kis kerülővel visz fel a kastélyhoz.
  • Eszünkbe se jusson a környéken parkolni, inkább érkezzünk taxival. Én nagyon megszívtam és le is késtem az eredeti időpontban induló túrát. Még szerencse, hogy Spanyolországban az emberek nagyon rugalmasak és segítőkészek.
  • A kisvonat ¼ óraként indul, ha sietünk, akkor inkább sétáljunk fel a kastélyhoz gyalog, a lenti térképen látható baloldali, rövidebb úton (ca. 5 perc).

A Magdalena-félsziget, ahol az épület áll, 1904-ben került az államtól Santander városának tulajdonába. A palota azért épült fel, mert a városi önkormányzat szeretett volna egy nyári rezidenciát ajándékozni XIII. Alfonz spanyol királynak (balra) és feleségének, Viktória Eugéniának (középen). 1908. augusztus 7-én Alfonz a helyszínre látogatott és megtekintette a félszigetet: ő maga döntötte el, hogy a palotát a félsziget legmagasabb pontjára kell felépíteni. A tervpályázatra beérkező nyolc beadott terv közül szeptemberben hirdettek győztest: Gonzalo Bringas Vega és Javier González de Riancho munkája nyert.

A kivitelezésre az 1909 elején kiírt pályázatot Daniel Sierra nyerte meg: az építkezés így 1909 márciusában elkezdődhetett. Kezdetben a költségeket 700 000 pesetára becsülték, ennek legnagyobb részét Ramón Pelayo de la Torriente vállalkozó, Valdecilla későbbi első őrgrófja adományozta. A palota külseje 1911. nyarára elkészült, de a belső munkálatok még 1912-ig tartottak. Bár a királyné személyesen 1912-ig nem látogatott el a palotába, a berendezési munkák előrehaladását folyamatosan figyelemmel kísérte, és pontos eligazításokat is adott a bútorzattal kapcsolatban.

A területet és az épületet véglegesen 1912. május 6-án adta át a hadügyminisztérium az önkormányzatnak, az uralkodópár pedig először szeptember 4-én lépett be az új palotába. Az uralkodói pár és gyermekeik végül 1913-1930. között töltötték itt nyaraikat. Főként a királyné élvezte a környezetet, ő ugyanis Skóciából származott és ez a vidék, valamint az épület stílusa valamennyire emlékeztette őt az otthoni világra.

A köztársaság kikiáltása után a kormány kisajátította a királyi család tulajdonait, köztük a félszigetet és a palotát is, bár ez nem ment vitáktól mentesen, hiszen ezeket annak idején ajándékba kapták a várostól.

1933 január 30-án a palotát az előző évben alapított Santanderi Nemzetközi Nyári Egyetem rendelkezésére bocsátották, de az ezt követő időszakban hasznosították kórházként is, illetve az 1941. évi nagy tűzvész károsultjait szállásolták el benne. Mindezek következtében állaga romlásnak indult. 1941-től kezdve a Magdalena-félszigettel együtt Bourbon János barcelonai gróf, Alfonz király fiának tulajdonába került, 1954-re részben felújították, majd 1977-ben a városi önkormányzat vásárolta meg. 1982-ben nemzeti történelmi és művészeti műemlékké nyilvánították. 1995-re a félsziget épületegyüttesének felújításakor Luis de la Fuente Salvador irányításával a palota is megújult: június 14-én tartott ünnepélyes felavatásán János Károly király és felesége, Zsófia is részt vett. (Wikipedia) Befejezésül három napsütéses kinti fénykép.

La Casa del Indiano

Nem, ez nem egy újabb múzeum, hanem egy jónevű étterem a santanderi piacon, pár perc sétára a szállodától. Hétvégén mindenképpen indokolt előre asztalt foglalni.

Ez egy közepesen elegáns hely, jó minőségű konyhával, polgári klientúrával. Én például itt kóstoltam meg előszőr a tonhal steak-et és nem csalódtam.

Hotel Real

Az ebéd utáni desszertre és kávéra nem választhatnánk látványosabb helyet, mint egy dombtetőn található Hotel Real tengerre néző teraszát.

A szállodát az 1910-es években építették, elsősorban a Palacio de la Magdalena-ban nyaraló királyi család vendégei és főtisztviselői számára. Pár évvel ezelőtt felújították, azóta újra régi fényében ragyog.

A lenti képeken három részlet. A középen látható modern szobor alkotóját láthatólag Velázquez „Las meninas” c. festménye inspirálta.

A késő délutánt, estét töltsük pihenéssel és belvárosi, tengerparti sétával a szálloda közelében. Holnap kezdődik Kantábria távolabbi részeinek felfedezése.

Telki, 2023. január 13.
Réthy Imre