Jaén és vidéke: reneszánsz városok az olívák földjén

Mai utazásunk Jaén tartományba vezet. Mivel uticélunk meglehetősen távol van a Costa del Sol-tól, mindenképpen indokolt Jaén-ban megszállni. Mi két éjszakát töltöttünk a városban és csak a harmadik nap délelőtt vezettünk kényelmesen vissza a „bázisra”.

Jaén-ra is igaz, hogy „már a föníciaiak meg a róma- iak…”. A föníciaiak kb. 2700 évvel ezelőtt telepedtek meg ezen a vidéken és kezdtek el olívát termeszteni. Mai napig ez a tartomány az olíva „fővárosa”. A város és a régió szempontjából kiemelkedő esemény volt a viszonylag korán, már 1246-ban bekövetkezett rekonkviszta. Onnantól Jaén volt a mórok elleni harc egyik központja. Nem véletlen, hogy a mai tartomány neve egészen 1833-ig „Santo Reino” volt Kasztílián belül.

A kb. háromórás utazás után dél körül érkezünk meg Jaénba és a rendelkezésre álló délután pont elég a három legfontosabb látványosság megtekintésére. A kirándulást célszerű a Katedrálisnál kezdeni, ami az egykori mór mecset helyén áll. A ma is álló katedrális építését csak 1540-ben kezdték meg és csak 1724-ben fejezték be. Nem véletlen tehát, hogy keverednek benne a gótikus, reneszánsz és barokk elemek.

A legfontosabb építész Andrés de Vandelvira volt, aki a spanyol reneszánsz építészet egyik meghatározó szereplője volt. Figyelemre méltók a kupola, a kórus, a főoltár és különösen a sekrestye.

Három kép a katedrális belsejéről:

A katedrálistól észak-északnyugat felé haladva, a Calle Maestra-n keresztül kb. 15 perces sétával ér- jük el a Centro Cultural Banos Arabes-t, amely a Palacio de Viillardompardo alagsori szintjén talál ható.

A fürdő – amely a XI. századból származik – a maga nemében a legjobb állapotban megmaradt arab fürdő Spanyolországban.

Fennmaradtak az öltöző, a meleg, hideg és forró vizes medencék is. A fürdőszint a palota építésekor – a XV-XVI. századok során – betemetésre került és csak 1913-ban fedezték ismét egy bővítési munkálat során. A palota felsőbb szintjein népművészeti múzeum működik.

A városból autóval vagy taxival tudunk felmenni a város fellegvárához, a Castillo de Santa Catalina-hoz. A városnézés fáradalmait kipihenendő, célszerű legelőszőr betérni az itt található elegáns Parador-ba egy kávéra vagy sörre. A legenda szerint – amire semmilyen tárgyi bizonyíték sincs – a várat Hannibál utasítására kezdték el építeni. Az viszont már biztos, hogy az első erődítményt a mórok építették a Cordobai

Kalifátus idején (a VIII. századtól kezdve). A XI-XII. századokban a mórok kibővítették a várat és az több ostromnak is ellenállt, míg végül 1246-ban ibd al-Amar emír rákényszerült a város feladására.

A fürdő – amely a XI. századból származik – a maga nemében a legjobb állapotban megmaradt arab fürdő Spanyolországban.

Fennmaradtak az öltöző, a meleg, hideg és forró vizes medencék is. A fürdőszint a palota építésekor – a XV-XVI. századok során – betemetésre került és csak 1913-ban fedezték ismét egy bővítési munkálat során. A palota felsőbb szintjein népművészeti múzeum működik.

A városból autóval vagy taxival tudunk felmenni a város fellegvárához, a Castillo de Santa Catalina-hoz. A városnézés fáradalmait kipihenendő, célszerű legelőszőr betérni az itt található elegáns Parador-ba egy kávéra vagy sörre. A legenda szerint – amire semmilyen tárgyi bizonyíték sincs – a várat Hannibál utasítására kezdték el építeni. Az viszont már biztos, hogy az első erődítményt a mórok építették a Cordobai

Kalifátus idején (a VIII. századtól kezdve). A XI-XII. századokban a mórok kibővítették a várat és az több ostromnak is ellenállt, míg végül 1246-ban ibd al-Amar emír rákényszerült a város feladására.

A Plaza Vázquez de Molina a város legfontosabb tere, ahol a Santa Capilla del Salvador mellett még legalább három épület kiemelt figyelmet érdemel. Közvetlenül a kápolna mellett áll a Palacio del Deán Ortega. A palota a XVI. század közepén épült, 1929. óta állami luxus szálloda (parador) üzemel benne. Feltétlenül nézzük meg a palota belső udvarát is.

A tér kápolnával szemközti oldalát a Palacio de las Cadenas foglalja el, amit Juan Vázquez de Molina, Francisco de los Lobos unokaöccse és II. Fülöp államtitkára építtetett magánpalotaként, „természetesen” reneszánsz stílusban a XVI. században. 1850. óta itt székel az Önkormányzat. A pincében a spanyol reneszánszt bemutató „orientációs kiállítás” tekinthető meg.

A tér negyedik oldalát a Santa Maria de los Reales Alcázares foglalja el. A templom a korábbi mór mecset helyén épült, nem sokkal a város visszafoglalása után, eredetileg gótikus-mudéjar stílusban. A fő homlokzatot a reneszánsz idején teljesen újra építették.

Amikor 2011-ben egy júniusi vasárnapon előszőr látogattam a városba, pont Úrnapját ünnepelték nagy körmenettel és rengeteg utcai virágdíszítéssel. 

Az úrnapja (latinul Festum Eucharistiae, Solemnitas Corpus Domini, spanyolul Corpus Christi) katolikus főünnep az Eucharisztia tiszteletére, teljes nevén az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe. (Forrás: Wikipedia) Hivatalosan mindig csütörtökre esik, de a körmenetet Úbedá-ban a következő vasárnap délelőtt tartják.

Úbeda főteréről a Calle Juan Montilla felé sétáljunk tovább. Rögtön a 4. szám alatt megint egy ragyogó reneszánsz palotára bukkanunk, neve Palacio Vela de los Cobos.

Mindenképpen érdemes megszervezni a meglátogatását, mert kevés XVI. századi reneszánsz palota őrizte meg ilyen kiváló állapotban a korabeli bútorokat, berendezést is._Kizárólag előzetes telefonos időpont egyeztetés alapján látogatható: +34 953 757 916.

„Természetesen” ezt a palotát is Andrés de Vandelvira tervezte.

Sétáljunk tovább előre pár percet a Calle Juan Montilla folytatásán, a Calle Real- on. A Calle Juan Pasquau sarkán álló reneszánsz Palacio de los Condes de Guadiana-ban (balra a fényképen) ma hotel (Palacio de Úbeda) és egy nagyon hangulatos kávézó-étterem található benne (bejárat a Calle Real felől), ami határozottan ajánlható a mostanra bizonyára megfáradt turistának.

Úbeda-i látogatásunk utolsó ajánlott ál- lomása a Sinagóga del Agua (Calle Roque Rojas 2.).

A zsinagóga alapesetben csak spanyol nyelvű vezetéssel látogatható. Egyéb nyelvű vezetést és különösen annak idő- pontját célszerű előre e-mailben_egyez tetni. (Amennyiben ezt elmulasztanánk, érdemes konkrét időpontra szóló jegyeket a kávézás előtt megvásárolni.)

A középkori zsinagóga évszázadokra feledésbe merült és csak a 2000-es években, egy fodrászműhely átalakítása közben fedezték fel újra. Érdekes, hogy több szintje és terme is látogat- ható; a zsinagóga központi terme mellett például a rituális fürdő, a raktárak és a női galéria is.

Mai kirándulásunk második állomása Baeza, Úbeda-tól mindössze 9 kilométerre. Ne sokat gondolkozzunk, hanem parkoljunk le az Aparcamiento Público Municipal-ban. (A Google térképen Parking Baeza a neve és fizikailag a Calle Compania 7. szám alatt található..)_Baeza-nak mindössze 16 ezer lakosa van, de ezzel valószínűleg itt az egyik legmagasabb az 1000 lakosra „eső” műemlékek, történelmi emlékek száma. Ezeket most terjedelmi okokból nem fogom felsorolni, de párat megemlítek.

A parkolóból kijövet sétáljunk el a Plaza Santa Cruz felé. Az utca jobb oldalán azonnal feltűnik a Palacio Jabalquinto, Baeza talán legemblematikusabb épülete. A XV. században épült késő gótikus („gótico flamígero”, angolul „flamboyant”) stílusban, ami már a reneszánsz közvetlen előfutára volt. 1720-tól papi szemináriumi épület volt, 1992. óta a baeza-i nyári egyetem székhelye.

Pár lépéssel tovább a Santa Cruz templommal találkozunk, ami Baeza egyetlen román stílusú emléke.

Tovább haladva a Plaza de Santa Maria-ra érünk. aminek a közepén az impozáns Santa Maria kút áll, ami egy diadal- ívet formál. A kutat a helyi tanács II. Fülöp tiszteletére emeltette, abból az alkalom- ból, hogy 1564-ben az ivóvíz vezeték elérte a várost.

A fenti képen a kút mögött az Antiguo Seminario Conciliar de San Felipe Neri épülete látható. A XVI. században épült barokk stílusban és jelenleg szintén az egyetemhez tartozik.

A tér másik oldalán a Katedrális magasodik. A jelenlegi, részben gótikus, részben reneszánsz épü- letet 1529-ben kezdték el építeni Vandelvíra tervei alapján és felügyelete mellett.

A mai templom helyén korábban mecset állt, azt megelőzően pedig – időbeni sorrendben – egy ró- mai, majd később egy vizigót templom.

A Plaza de Santa Maria felől egy monumentális lépcső vezet fel az ol- dalsó főbejárathoz. (A turistabejárat jobbra van, a sarkon túl.)

A templom belsejére egy igazi stíluskavalkád jellemző: a gótikus, reneszánsz elemek mellett a főoltárnál már megjelenik a barokk is.

A képen a Katedrális belső udvara.

Rövid baeza-i „hivatalos programunk” itt befejeződik, bár még érdemes rövid sétát tenni a belvárosban, esetleg elsétálni a Paseo de la Constitución-ra.

Lehet, hogy kicsit „kimerítő” utunk utolsó állomása a baeza-i Oliva Múzeum. Itt a nagy- üzemi olíva feldolgozás technológiáját és tárgyi emlékeit tanulmányozhatjuk. Az üzem (amelyet 1846-1848. között a lengyel Tomasz Franciszek Ksawery Bartmanski épített)„fénykorában” kb. 100.000 olívafa termését dolgozta fel.

.A Google térképen: Museo de la Cultura de Oliva. A baeza-i parkolótól 12,2 km-re található. Legegyszerűbben a J-3040 számú úton keresztül érjük el. Sajnos nincs pontosan jelölve, hogy az országútról hol kell lekanyarodni jobbra. Esetleg figyeljük a bal oldalon a Restaurante Castillo Torres-t és az útelágazás azt követően kb. 350 méterre lesz. A főúttól kb. még 1200 métert autózunk a múzeum parkolójáig. A hivatalos cím: Camino de la Laguna s/n, 23529 Puente del Obispo, Baeza, Jaén. 

A nyitvatartás (főleg a délutáni) kicsit „trükkös”, mindenképpen indokolt a látogatás előtt tisztázni.

Az üzem és a raktárak kívülről.

Balra egy régi prés.

Kirándulásunk itten befejeződik……. 

Sitio de Calahonda, 2018. április 20.

Réthy Imre