Huelva megye

Bevezetés, logisztika

Ezeket a sorokat a KoVi alatt, kéthetes önkéntes karanténban írom Telkiben és csak reménykedni tudok, hogy pár hónap múlva lesz még (már megint) turista, aki használni fogja ezt a doksit. (Mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.)

Huelva megye Andalúzia kevésbé ismert régiói közé tartozik, bár aki autóval utazott már a CdS-ról Portugáliába, az bizonyára áthaladt rajta. Az általam felsorolt látványosságok megtekintéséhez szűken kettő, kényelmesen három napra van szükség.

Javaslat egy háromnapos útra:

  1. CdS – (Sevilla) – Palos de la Frontera – La Rábida Monastry – Muelle de la Carabelas – Huelva.
  2. Délelőtt: Huelva – Marismas del Odiel – Punta Umbria. Délután: Parque Nacio- nal de Doñana.
  3. PN de Doñana – El Rocio – CdS.

Amennyiben mindenáron két napba szeretnénk becsúfolni a programot, akkor leginkább a Marismas del Odiel-t és Punta Umbria-t érdemes kihagyni.

Háromnapos program esetén egyszer Huelva-ban és egyszer a Nemzeti Park közelében érdemes megszállni. Javasolt szállodák:

  • Hotel Exe Tartessos (Huelva)
  • Cortijo los Mimbrales (Ctra. Almonte, Km 30,6, 21750 Matalascañas)

Az első egy „tisztességes” belvárosi szálloda, a második egy hangulatos és kifejezetten elegánsnak mondható udvarház a Nemzeti Park szélén. Egyszer (2012. januárjában) laktunk az „igazi” Matalascañas-i tengerparton is egy sokemeletes (már elfelejtett nevű) szállodában, de az olyan volt, mint a galyatetői SzOT-szálló 1970-ben, ráadásul a klientúra is zömmel „NDK-s” nyugdíjasokból állt, mint „anno” a „létező szocializmus” idején. Egyebekben télen Matalascañas pont úgy nézett ki, mint Balatonlelle januárban. (A tengerparti település neve magyarra „megöli a nádat”-ra fordítható.)

Ennyit a logisztikáról, lássuk a tényeket!

Palos de la Frontera

Palos egy kicsi, manapság álmosnak tűnő, de híres falu, közel a Rio Tinto torkolatához. A hírnevét annak köszönheti, hogy 1492-ben Kolumbusz itt bontott vitorlát első expedíciója során. Innen szár-maztak hajóinak építői, a Pinzón fivérek is, akiknek emlékét emlékmű őrzi. A legénység zöme is ebben a faluban született.

A lenti képen a Parroquia San Jorge, ahol Kolumbuszék imádkoztak az indulás előtt.

Fent egy jellegzetes épület, jobbra pedig a Virgen de los Milagros megkoronázá- sának emlékműve. Vele hamarosan ta- lálkozunk még, „hic et nunc” legyen elég, hogy a pápai koronázásra 1993-ban került sor.

Monasterio de Santa María de la Rábida

Spanyolország egyik leghíresebb kolostorát látogatjuk meg. A szerény külsővel ren- delkező épületcsoport rengeteg érdekes történelmi eseménynek volt a helyszíne, amik zöme természetesen Kolumbuszhoz kapcsolódik.

Maga a kolostor 1412-ben épült, egy korábbi mór erőd (arabul: „rábida”) romjain, mudéjar stílusban. Bizonyos mór építészeti elemeket még ma is felfedezhetünk a látogatás során. A kolostorban egy XIV. századi templom is található, ahol Martin Alonso Pinzón kapitányt, Kolumbusz egyik hasjóstársát is eltemették.

Kolumbusz 1491-92-ben tartózkodott a kolostorban, miközben arra várt, hogy a Katolikus Királyok végre megfinanszírozzák felfedező útját. Kolumbusz életét több hatalmas freskón követhetjük nyomon, amiket Daniel Vásquez Díaz festett az 1930-as években. Íme az egyik falfestmény:

A kolostorban őrizik a Virgen de los Milagros nevű, alabástromból francia gótikus stílusban, valószínűleg a XIII. század végén készült szobrot, amely Szűz Máriát és a karján ülő Jézust ábrázolja. Ez az a szobor, amelyet II. János Pál pápa 1993-ban ünnepélyesen megkoronázott és a Virgen de los Milagros-t kinevezte „Spanyolország és Amerika anyjának”. A koronázáson a spanyol királyi családot Cristina infánsnő képviselte, aki később „kiesett a pixisből” baszk származású férje korrupciós ügyei miatt. Azonban ez egy másik történet és semmi köze sincs Huelva megyei kirándulásunkhoz. Annál érdekesebb, hogy a szűz előtt több híres felfedező és/vagy konkvisztádor is szeretett imádkozni. Kolumbuszon kívül Hernán Cortés és Francisco Pizarro is megfordult a kolostorban. Utóbbival legutoljára Trujillo-ban, Extremadura hangulatos kisvárosában ismerkedhettünk meg alaposabban, de ezt a fonalat is gyorsan elvágom.

Körsétánk során minden teremben Kolumbusz tárgyi emlékeibe ütközünk. Az egyik szobában evett, a másikban tervezgetett és várakozott a pénzre. Érdemes közel egy órát bolyonganunk ebben az izgalmas ferencesrendi kolostorban. (Amely momentán a KoVi miatt határozatlan időre szintén bezárta kapuit a látogatók előtt.)

Muelle de las Carabelas

A kolostor közelében találhatjuk meg ezt kis kikötőt, ahol Kolumbusz három híres ha- jójának az életnagyságú másolatát látogathatjuk meg. A replikák 1992-ben készültek

Amerika felfedezésének 500. évfordulójának tiszteletére. A három hajó neve emlékez- tetőül:

  • Niña,
  • Pinta és a
  • Santa María.

Ez a hajó például kifejezetten szépnek mondható és egy fokkal biztosan komfortosabb volt, mint a vikingek hajói 600 évvel korábban. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a középkorban 600 év is kevés volt egy átütő technikai fejlődéshez. A két hajótípus között szinte csak a méretben és a kormányzás módjában látni érdemi különbséget.

A három hajó öszszesen kb. 120 embert tudott szállítani.

A Niña vízkiszorítása (azaz a tömege) 50 tonna volt. Kolumbusz ezzel a hajóval tért vissza első út- járól. A kapitány Vicente Yañez Pinzón volt.

Huelva

A megye hasonló nevű fővárosának nagyjából 150 ezer lakosa van. A város turisztikai szempontból nem mérhető Granadához vagy Malagához, de egy ½ napos városnézést mindenképpen megér.

A város története a föníciaiakig nyúlik vissza, akik fontos kikötőt építettek ezen a helyen. A rómaiak számára a Rio Tinto (Vörös folyó) vidéke a felszíni pirit bányászat miatt volt fontos. A rómaiak elmentek, a bányászat a feledés balladai homályába veszett, mígnem az angol bányatársaságok be nem tették a lábukat a XIX. században.

A piritet a vas-, réz- és kéntartalma miatt bányászták. Szinte minden magmás, üledékes és metamorf ásványtársulásban megtalálható. Gyenge vasércnek minősül, kéntar- talma a vas minőségét kedvezőtlenül befolyásolja. Mállásakor kénsav keletkezik. Fon- tos kénsavgyártási alapanyag. A mára elfeledett detektoros rádiókban „detektorkristály”-ként használták.

A lenti képen a város főtere, a Plaza de las Monjas.

Barrio Reina Victoria

Körsétánkat érdemes a város bányászathoz kapcsolódó emlékeivel kezdeni. Itt van rögtön a Viktória angol királynőről (és nem a hasonnevű sörről elnevezett városrész. Mintha egy XX. század eleji angol bányászváros viktoriánus tisztviselőtelepére „teleportáltunk” volna (KoVi idején hasznos lenne).

Muelle del Tinto

Optimális eseteben naplemente idején érdemes kisétálni erre az 1.165 méter hosszú, a XIX. században épült mólóra. „Természetesen” az angol bányatársaság építtette és a mólóról pakolták be a hajókba a piritet, amit idáig vasúton szállítottak.

Amennyiben szerencsénk van, szívdöglesztő esti kilátásban lesz részünk. Egyik oldalon a kikötői daruk sorakoznak, szemben meg a lápvidéken kialakított sólepárló telepek.

Casa Colón

Még mindig az angoloknál tartunk. A koloniál stílusú hatalmas épületet eredetileg szál- lodának építették 1883-ban, azt remélvén, hogy a külföldi gazdasági delegációknak köszönhetően nyereségesen tudják működtetni. Ez az elképzelés nem vált be, így a szálloda cég eladta az épületet a Rio Tinto angol bányavállaltnak, amely lakásokat és irodákat rendezett be benne. Jelenleg kiállítási és konferencia központként üzemel.

Gran Teatro

Ez a nagyszerű neoklasszicista épület 1923-ban épült. Színházként, operaházként és moziként működik.

Santuario de Nuestra Señora de la Cinta

Mindenképpen érdemes meglátogatnunk ezt a XV. században gótikus-mudéjar stílusban épült kápolnát, amely a város védőszentjének (Virgen de la Cinta, „az öv szüze”) tiszteletére épült. A legenda szerint az övet (szalagot) Szűz Mária Szent Mónikának ajándékozta, fia, a későbbi Szent Ágoston megtérésének szimbólumaként.

A kápolna Huelva belvárosától három kilométerre északra található. Építésének idején szántóföldek vették körül. Mára persze a város már elért ide is. Kolumbusz „természe- tesen” ebben a kápolnában is imádkozott indulása előtt.

Estatua de Cristo- bal Colón

Nem, ő nem Osztapenko kapitány, ő Kolumbusz, ahogy éppen megpillantja az Újvilágot.

A szobor a Plaza de las Monjas sarkán áll.

A szobor a Plaza de las Monjas sarkán áll.

Punta Umbia

A Costa de la Luz legnépszerűbb üdülőhelye a Rio Odiel torkolatvidékén fekszik. Nem véletlenül, ennek a városkának a fejlesztését is az angol bányavállalat kezdte el a XIX. század végén, amikor 12 koloniál stílusú faházat építettek, ahol a cég vezetői nyaralhattak nyaranta. A régi angol házak közül pár máig fennmaradt, az egyikben a település helytörténeti múzeuma található (Av. Ciudad de Huelva, 11).

Aztán az 1920-as évektől kezdve a belföldi turizmus is fellendült és ez a „boom” egészen a múlt hétig kitartott.

A képen az Av. de la Ria és a Puerto deportivo.

Marismas del Odiel

Punta Umbria és Huelva között, a Rio Odiel torkolatvidékén található ez a hatalmas (7.000 ha) lápvidék, ami több szempontból is érdekes turista célpont. Egy rövidebb látogatáshoz érdemes a Centro de Visitantes „Anastasio Senra”-t beütni a GPS-be, egy hosszabbhoz pedig a Playa El Espigón-t. Ez utóbbi Huelva egyetlen tengerparti strandja. A látogatásra szánjunk kényelmesen 1 – 1 ½ órát. A látogatóközpontban alapos és részletes áttekintést kapunk a lápvidék minden aspektusáról.

A lápvidék három okból érdekes:

  • A sólepárlás (fénykép_lentebb.)
  • A táj és a flóra.
  • A rengeteg madár.

A madarak szempontjából a tél és a koratavasz az ideális időpont a látogatásra. Ekkor rengeteg vízimadarat és flamingót találhatunk errefelé. Például Európa kanalasgém állományának 1/3-a él itt.

Lentebb egy szélesvásznú panorámafelvétel. Jól látszanak a mesterséges sólepárló tavak, amik egyben paradicsomi viszonyokat teremtenek a madarak számára is.

Parque Nacional y Natural de Doñana

Elhagyjuk Huelva-t és környékét, irány a Doñana Nemzeti Park. Reményeim szerint az Olvasó is ezt tekinti majd a látogatás kihagyhatatlan fénypontjának.

Quick facts:

  • A nemzeti és természeti park területe összesen 122 ezer hektár.
  • Legalább 300 madárfaj él a park területén.
  • Telente akár 200 ezer vándormadár is felkeresi a területet.

Centro de Visitantes La Rocina

Kirándulásunkat kezdjük a Centro de Visitantes La Rocina-nál (Carretera, A-483, Km. 1, 21750, Huelva), amely 3 km-re fekszik ÉÉK-re a Cortijo de los Mimbrales-től (ez az ajánlott szálloda). A megálló alatt kiépített fajárdákon önállóan bolyonghatunk a láp szélén és a ligetekben, megismerkedhetünk a leggyakoribb madárfajtákkal valamint a korszerű főépület mellett meglátogathatunk egy „skanzen jellegű” hagyományos lakóházat belülről is. 

El Acebuche

12 km-re DDNy irányban található a park központi látogatóközpontja, ami egy méretes udvarházban rendezkedett be. Természetesen innen is érdemes kisebb sétákat tenni a környéken, de ennél is fontosabb, hogy innen indulnak a „szafari buszok” a nemzeti park megtekintésére. Majd amikor a KoVi „lecsengése” után újra indulnak a túrák, érdemes lesz időpontot és helyet foglalni10 a kb. 4 órás buszos kirándulásra.

Utunk legelőszőr a tengerpartra vezet, ahol még januárban is találkozhatunk bátor strandolókkal. A lenti baloldali képen érdemes megfigyelni a Cabopino-ra emlékeztető dűnéket. A jobboldali képen a Guadalquivir torkolatát láthatjuk, balra fent a távolban a túlparti Sanlúcar de Barrameda11 sziluettje.

Utunk során rengeteg madarat, emlősállatot láthatunk. Ráadásul a táj változatossága is érdekfeszítő. Ez a biodiverzitás egyik legfontosabb európai központja.

Egy kiváló térkép a nemzeti parkról és a buszos túra útvonaláról (szaggatott vonallal).

Lent az egyik ősi őrtorony a dűnék között.

A kirándulás legtávolabbi megállója a Guadalquivir partjának közelében található, innen már visszafelé vezet az út.

Útközben még megállunk a Palacio de Marismillas-nál is (fotó lentebb). A viktoriánus stílusú vadászházat 1900 körül építette a Jerez de la Frontera-i sherry gyáros, Guillermo Garvey. A nemzeti park megalakulásakor, 1990-ben a birtokot államosították és az azóta a spanyol kormány vendégházaként üzemel. Legutóbb például Sánchez miniszterelnök is itt nyaralt és itt látta vendégül két napra Merkel asszonyt. Csak érdekesség, hogy Franco és Juan Carlos is szeretett idejárni vadászni. Rajtuk kívül számos külföldi államfő volt itt a mindenkori spanyol miniszterelnök vendége.

Érdemes még szólni a park nevének eredetéről. Többek szerint a név Doña Ana de Silva y Mendoza, a VII. Medina Sidonia-i herceg feleségének nevéből eredeztethető.

Ez egyáltalán nem zárható ki, hiszen a mai nemzeti és természeti park a XIII. századtól nagyjából hat évszázadon keresztül a Medina Sidonia hercegség tulajdonában volt. (Velük már megismerkedhettünk Tarifa-ban és Medina Sidonia-ban is.)  

Matalascañas

A doksi elején említettem már ezt a tengerparti települést, Íme egy fénykép az egyik, egyáltalán nem a tájba illő szállodaépületről.

El Rocio

Ez egy teljesen elvarázsolt település a Parque Nacional y Natural de Doñana északi- szélén, álmodni sem tudtam volna ilyet a XXI. században, míg nem láttam a saját szememmel. Képzeljünk el egy kisvárost, ahol egyetlen burkolt utca sincsen, viszont légkábel sincs! Olyan, mintha az amerikai Vadnyugaton járnánk a XIX. közepén. (Csak az autók rontják le a tökéletes illúziót.) Minden utca döngölt föld. Rejtély, hogy miért maradtak meg a földutak itt. Egy helyi srác szerint a lovak kedvéért, de hallottam más sztorikat is, azokat viszont nem tudtam verifikálni.

Azonban El Rocio nem elsősorban a földutakról, hanem az „El Rocio-i Szűz”-ről híres. A nyírfából faragott szobor eredete bizonytalan, de valószínűleg a XIII. vagy XIV. századból származik. Később, a XV. században gótikus stílusban módosították, majd a XVII. században kapta jelenlegi barokkos
ruháját.

A mai El Rocio területén az első, Szűz Máriának dedikált templomot 1270-1300. között építették X. Alfonz, kasztíliai király parancsára, mudéjar stílusban.

X. Alfonz volt az is, aki „Coto Real del Lomo del Grullo y Las Rocinas” néven egy királyi vadászbirokot hozott létre a környéken, aminek határai nagyjából egybe estek a mai Doñana Nemzeti Park határaival.

Az eredeti templomot (spanyolul: „El Santuario de Nuestra Señora del Rocío”, vagy „La ermita del Rocío”) a XVII. században többször átépítették, de az 1755. évi lisszaboni földrengés porig rombolta.

A második templom 1963-ig állt, amikor lebontották, hogy helyet adjon a jelenlegi, harmadik templomnak (a lenti képen).

El Rocio az évszázadok során nemzetközi hírű zarándok központ lett. A legfontosabb zarándoklatra, amit pünkösdkor tartanak, az utóbbi években már egymillió zarándok érkezik, zömük lóháton vagy lovaskocsin. Minden évben óriási látványosság, ahogy a népviseletbe öltözött zarándokok Sanlúcar de Barrameda-nál komppal átkelnek a Guadalquivir folyón, majd útjukat gyalog, lovagolva, vagy lovaskocsin utazva folytatják El Rocio felé, keresztülvágva a Doñana Nemzeti Park egyébként védett területén. (A fényképen szereplő festett kerámia ábrázolás Marbella-n található és a nagy szökőkutat díszíti.)

A zarándoklatokat jellemzően a területi alapon szerveződő Testvériségek („Hermandad”, „Brotherhood)” szervezik. Számuk 2018-ra elérte a 121-et, közülük 2008-ban 96 kapcsolódott egy-egy andalúziai településhez. A legnagyobb létszámú Testvériség a huelva-i, 14.000 taggal. A testvériségek jellemzően El Rocio-ban is építenek egy-egy épületet, ami leginkább a zarándokok elszállásolására szolgálnak.

(Gines 13ezerlakosú kisváros Sevilla megyében.)

Most már csak az van hátra, hogy igyunk egy jó hideg sört a templom melletti étterem teraszán.v

Telki, 2020. március 21. (az ÖnKa 7. napján) Réthy Imre