Faro, Albufeira (Portugália)

Ez az első utunk, amikor elhagyjuk Andalúzia megszokott, barátságos környezetét és új, ismeretlen vidékek felé vesszük az irányt.

MiértpontFaro?”kérdezteegyikismerősöm,amikormeséltemnekiazútról.

Azért,mertottmégnemvoltunk.”Ennélkomolyabbindokotazótasemtudokfelhozni „mentségemre”.

Faro a Costa del Sol-tól 4 óra 38 percnyi autóútra van és végig autópályán haladunk. Átkelünk Sevilla-n, elkerüljük Huelvát, majd egy szép hídon keresztül megérkezünk Portugáliába.

A határon ne felejtsünk el áthaladni a nem-portugál rendszámú járműveknek kialakított autópálya kapun, ahol a rendszám mellett a hitelkártyánk adatait is beolvassák. Ad a masina egy hosszú slejfnit, azt őrizzük meg, mert csak ezzel tudjuk szükség esetén igazolni, hogy szabályosan bejelentkeztünk a rendszerbe. Innentől kezdve pár kilométerenként táblák jelzik, hogy az adott szakaszért hány €-val fogják megterhelni (naponta egyszer) a hitelkártyánkat. Én az egész útért kereken 10 €-t fizettem.

Ilyen hosszú útra értelemszerűen nem javallott úgy elindulni, hogy az egész kirándulás egy rohanás és az idő zömét az autóban töltjük. Ebből az következik, hogy két éjszakát érdemes Faro-ban tölteni.

Mi a Faro Boutique Hotelt választottuk a Booking.com-on. Jól döntöttünk, mert a szálloda ideális helyen van és nagyon rendezett, egyedül a fürdőszoba túl kicsi.

Így tehát három teljes nap állt a rendelkezésünkre, ami azért túlzás egy kicsit. Szerintem az az optimális időzítés, ha vacsoraidő előtt kb. két órával érkezünk Faro-ba. (Ne feledjük, hogy Portugáliában egy órával kevesebb van, mint nálunk.
Azaz spanyol időszámítás szerint este 7-kor ajánlott megérkezni, ami Faro-ban csak
este 6.)

Így a vacsora előtt pihenhetünk keveset, lemoshatjuk az út porát és sétálhatunk egy órát a sétálásra kijelölt sétáló övezetben, ami a szálloda mellett ta- lálható kis terecske túlsó sarkán kezdődik és az óceánig húzódik.

Első benyomásunk korlátozottan pozitív volt. A szépen kialakított sétáló övezeten kívül az utcák és a házak zöme évtizedek óta nem volt felújítva és láthatólag nyugodtan el lehetne költeni pár száz millió euró EU-támogatást csak ezen a környéken.

A képen a fő sétáló utca látszik, ez szépen fel van újítva.

Mire leérünk az óceán közelébe, jó eséllyel meg is éhezünk. Érdemes lesétálni a Marina-hoz, megnézni a lemenő Nap erejét és utána lassan választhatunk is egy éttermet a vacsorához.

Eddigre már feltűnik, hogy az 1000 la- kosra eső olasz éttermek száma itt való- színűleg magasabb, mint Nápolyban. Vi- szont nem azért jöttünk az Atlanti óceán partjára, hogy Margarita pizzát vacsorázzunk.

Mi a Costa Algarve éttermet választottuk, nem kis részben a Főnök erőteljes invitálására. Nem bántuk meg és príma friss halakból készült vacsorát kaptunk. A Az itteni árszint legalább 20-30 %-kal alacsonyabb, mint a Costa del Sol-on.

Nemcsak ebben az étteremben tűnt fel, hogy a személyzet jelentős része nem őslakos portugál. Négy alkalommal kérdeztem rá, ketten brazilok voltak, egy-egy pincér pedig Nepálból és Banglades-ből származott.

Másnap reggel kifogástalan a reggeli a szállodában, amihez néhány általános infó is_„jár” Faro-ról.

  • Történelem:

A Ria Formosa lagúnában már a paleoltikus időszakban is megtelepedett az ember.EbbenazidőbenalakultkieterületenOssonboatelepülése,amelyfontosközpontként működött, egészen a rómaiak terjeszkedéséig. A történészek szerint Ossonboatelepülése voltFaro városánakelőfutára.

ACórdobaiKalifátus VIII.századbanbekövetkezőfelemelkedésévelazIbériai-félszigetdélnyugatirégiójánaklegjelentősebb városáváfejlődött.AIX:. századsoránegyrövid életű hercegség központja volt, amely idő alatt védőfalak gyűrűjével erősítették meg. Ebben az időben kezdték el Santa Maria néven emlegetni a várost, akorábbi Ossonboa helyett. Később a helyi muszlim törzsfőnök, Hárun után nevezték el „Faró”-nak. A mór megszállás idején megtelepedett itt néhány zsidó is, akikelkészítették az Ótestamentum néhány másolatát. A mórokat itt győzték le III. Alfonz(Afonso) portugál király seregei,1249-ben.

1577-ben Lagos vált Algarve régió központjává és ez így is maradt egészen addig, amíg az 1755-ös földrengés el nem pusztította a város nagyobb részét, valamint a környező településeket. A part menti településeket a földrengést kísérő cunami törölte el, Faro kivételével, amit a Ria Formosa lagúna homokpadjai mentettek meg. Ezután vált ismét Algarve régió központjává.

Faro ma:

Faro egy 64 ezer lakosú város, ezzel e legjelentősebb település Dél-Portugáliában. Fekvése különleges, mert bár az Atlanti-óceán partján fekszik, előtte egy homokszigetekkel „dúsított” lagúna rendszer található. Ahogy fentebb említettem, ennek neve Ria Formosa. Kiemelt
turisztikai célpont, halászati és Vénusz-kagyló („venus clams”, „almeja fina”) termelő körzet, valamint rajta keresztül halad az 1927-1952. között kiépített mesterséges hajózási csatorna, amin keresztül a nagyobb hajók is meg tudják közelíteni Faro kikötőjét.

·       Éghajlat:

Farónak mérsékelten mediterrán éghajlata van. A nyarak általában forróak és szárazak, az átlagos napi csúcshőmérséklet 27 és 35 °C közt alakul. Ősszel és télen jelentősen enyhébb hőmérsékleti tartományban mozog a nappali hőmérséklet maximuma, általában 8 és 17°C közt. Jellemzően a téli időszakban hullik le az éves csapadékmennyiség jelentősebb része. Az évi középhőmérséklet 17-18 °C körül alakul, míg az éves csapadékmennyiség 500 milliméter körül mozog. A tenger felszíni átlaghőmérséklete 15-16°C szokott lenni januárban, míg augusztusban ez az érték 22-25°C-ig emelkedik.

(Forrás: Wikipedia)

Amennyiben a Kedves Olvasó is a Faro Boutique Hotelben száll meg, akkor a szálloda utcáján (R. de Bocage) tízperces sétával eljut a fallal körülvett Óváros egyik kapujához (Arco do Repouso)

Igen, az Óváros nagyjából olyan kopott állapotban van, ahogy az a képen is látszik.

Sétánk során hamar eljutunk a Praca do Afonso III-ra (III. Alfonz tér), ahol maga a híres király bronzszobra fogad minket.

A tér bal oldalát az Archeológia Múzeum foglalja el. A tér végében forduljunk jobbra és már meg is látjuk a Városháza (Camara Municipal) kellemes épületét.

Innen már látjuk a Katedrális hatalmas tömbjét.

Az egész óvárosi séta kényelmesen „megúszható” egy óra alatt és nem nagyon fog felugrani az adrenalin szintünk. Nem ezért szeretünk bele Faro-ba, de azért lesz jó hírünk is.

A Múzeum

Az Óváros madártávlatból. A képen középen fent a Katedrális, balra lent pedig a Portas do Mar látható, amin keresztül kiérünk a kishajós kikötőbe, ahonnan a kiránduló hajók indulnak a Faro közelében található lagúnákhoz és szigetekre.

A hajóutat szerintem nem szabad kihagyni, nekünk ez volt a legnagyobb élmény az út során. Van egy-, kettő- és négyórás hajóút, mi a „középutat”, a kétórás, két-szigetes utat választottuk és valószínűleg nem döntöttünk rosszul.

Mi az „Islands 4 You” cég max. 12 személyes katamaránjával mentünk és csak aján- lani tudjuk ezt a céget. A hajó 11-kor indul, célszerű 10 óra körül megvenni a jegyet, vagy esetleg elővételben az interneten. Az út a kikötőből a Faro elött elterülő Ria Formosa lagúnán keresztül vezet.

Nagyjából 45 perces kellemes hajóút után megérkezünk az első szigetre, amelynek hivatalos neve „Ilha da Barreta”. Mivel a sziget évtizedek óta – szinte – lakatlan, hét- köznapi neve „Ilha Desierta”. A sziget 7 km hosszú és 50-600 méter széles. Érdekessége, hogy a szigeten található a kontinentális Portugália legdélebbi csücske, a „Cabo de Santa Maria”.

A fenti képen a Természeti Park térképe, lent az Ilha da Barreta „kikötője”.

Rövid sziget-felfedezőtúránk során elkerülhetetlenül betévedtem egy kicsit „lepukkantnak” tűnő halászviskóba, ami akár egy büfé is lehetett volna.

  • Jó napot kívánok, van hideg sör?
  • Természetesen. Vegye csak ki a hűtőládából!
  • Köszönöm, mivel tartozom?
  • Semmivel……! Ez nem büfé.

Így kezdődött ismeretségem Fernando Alvés úrral, akivel aztán volt szerencsém jó ½ órát beszélgetnem a katamarán indulásáig.

Alvés úr halász, madármegfigyelő, hajótörött-mentő, szakács, kutató és biztosan van még egy tucat további foglalkozása. Idén tölti be a 70. életévét és 32 éve él a szigeten, amelyiknek ő az egyetlen hivatalos állandó lakosa. Korábban ő is Faro-ban lakott a családjával együtt és a szigeten a kunyhóban csak a halászfelszerelését tartotta. Így viszont azt többször ellopták éjjelente a rossz fiúk. Ezért úgy döntött, hogy kiköltözik végleg a szigetre. Párszor így is el kellett éjszakánként zavarnia a potenciális rablókat, de aztán pár év alatt mindenki lenyugodott.

  • Nem, nem unatkozom egyedül – válaszolja a kérdésemre.
  • Mindig jön valaki, van úgy, hogy 15-20 barátomnak és azok barátainak főzök hatalmas ebédet vagy vacsorát. Egy kis vodka is előkerül ilyenkor – mutat egy üres, háromliteres francia vodkásüvegre.

Elszaladt az idő, megköszöntem a sörampullát (2 deciliter), indul a hajó. Következő megállónk az Ilha do Farol, ami az itt található világítótoronyról kapta nevét. Itt már van számos valódi büfé, étterem meg sok nyaralóház. Ez utóbbiak állaga legpontosabban_„vegyes”-nek nevezhető. Itt is kb. ¾ órát lehet sétálni, nézelődni. Ez pont elég arra, hogy kisétáljunk a világítótoronyig és igyunk egy kávét, üdítőt.

Nyaralóházak az elegánsak közül.

A lenti képen a világítótorony.

Innen már visszafelé veszi útját a katamarán. ¼ 2 körül értünk vissza a faro-i kikötőbe, jól leégve, mert nem vittem sem sapkát, sem naptejet. Két hétbe tellett, míg végre lehámlott az orrom.

Mivel itt ez még nem igazán ebédidő újra autóba ültünk és elfurikáztunk Albufeira-ba. Ez a negyvenezer lakosú üdülőváros kb. 40 kilométerre található Faro-tól. Utazhatunk hagyományos országúton vagy autópályán. Mi odafelé az országutat választottuk, de utólag kiderült, hogy ez nem volt túl jó ötlet. Semmi érdekesség nem volt útközben és csak a nosztalgia tört rám – a települések pont olyanok, mint amilyenek a 90-es évek görög falvai voltak.

Albufeiraneveazarabal-Bu-hera szóból származik, amimagyarulaztjelenti,hogy_Váratengerparton”._Ajánlott az Av. 25 de Abril-on található „Parque de estacionamento P5”-ben parkolni.

Innen pár perces séta után elérkezünk a tengerpartra, ahol hatalmas kiterjedésű, gyönyörű homokos strandok tárulnak szemeink elé.

A parton rengeteg az étterem és főleg a turista.

Mi nem a fenti képen szereplő étteremben, hanem a szintén a tengerparton található Cabana Fresca-ban ebédeltünk és nem bántuk meg.

Ebéd után választhattunk, hogy jobbra (nyugatra) induljunk az Óváros felé, vagy balra (keletre) a tengerpart mentén. Mi az utóbbit választottuk és legnagyobb meglepetésünkre 200 méter múlva két hívogató mozgólépcsőt pillantottunk meg.

Kifejezetten turista-barát ötlet. Sétáltunk egy kicsit, ettünk egy príma fagylaltot, aztán már indult is a kisvonat.

A jó 40 perces út során bejártuk a várost, ami leginkább Benalmadena-ra hasonlít, mind fekvése, mind jellege alapján.

Nem is lett volna baj, míg a modern Belvárosban nem pillantottuk meg az utca közepén hangoskodó, söröskorsót lobogtató, félmeztelen angolul beszélő „hordákat”.

Itt döntöttük el, hogy mégsem ez az a tengerparti turistaparadicsom, ahol szeretnénk két hetet eltölteni.

Így ennyi pont elég is volt Albufeira-ból, bár még biztosan érdemes lehetett volna sé- tálni egyet az Óvárosban.

Este Faro-ban – vasárnap lévén – az éttermek 90 %-a zárva volt, de azért találtunk egy jó pizzás helyet (Bella Italia).

Rövid portugáliai kalandozásunk itt nagyjából véget is ért, de még javaslunk egy igazi

„csemegét”, amit akár odafelé, akár hazafele érdemes megnézni.

KitérőEl Rocio-ba

El Rocio kétórányi autóútra található Faro-tól, Huelva és Sevilla között, az autópályától kb. 26 kilométerre délre (tehát a teljes kitérő 52 km), a Parque Nacional de Doñana peremén. (Részletes leírás a Huelva megyét bemutató doksibanolvasható.)

Telki, 2020. március 21.

Réthy Imre