Ceuta


Ceuta térkép

2022. májusában látogattam el Spanyolország autonóm városába, amely Afrikában, Marokkó tengerpartján helyezkedik el. Bő évtizede jártam már itt, de akkor csak felszínesen néztem meg a várost. A mostani látogatáshoz az adta meg a végső bátorító lökést, hogy 2020. óta le volt zárva a Ceutát Marokkóval összekötő határállomás. Így a városban nyugodtak voltak a viszonyok és autóval közlekedni is normálisan lehetett.

Mára (2022. november) a helyzet gyökeresen megváltozott. A szárazföldi határt a nyáron ismét megnyitották és megkezdődött az „Operación Paso del Estrecho”, azaz a „Szoros Átkelési Művelet” (A „szoros” elnevezés itt a Gibraltári Szorosra utal.). A legtöbb marokkói ilyenkor Ceután keresztül tér haza, mert az Algeciras-Ceuta kompjegy kb. fele annyiba kerül, mint például a Tarifa-Tanger jegy. Az utazók cserébe inkább kivárják a kb. hat órát Algecirasban és átlagosan további hét órát a szárazföldi határon Ceuta és Marokkó között. Javaslat: eszünkbe se jusson június és szeptember között
betennünk a lábunkat Ceutába!

Ez volt az első alkalom, hogy átvittem az autómat Afrikába és nem bántam meg. A tipikus laposlámpás marokkói Mercedesek hiányában a közlekedés pont olyan volt, mint bármilyen közepes méretű andalúz városban. A kompról legurulva első utam a szállodához vezetett, ami elsőre kicsit csalódást okozott.

A helyi Paradorban foglaltam szállást, ami eddig minden esetben egy átépített középkori épület volt, itt viszont egynégy csillagos modern szálloda (cím: Plaza Nuestra Señora de África 15.). (Később persze kiderült, hogy a XVIII. századból származó, 1966-ban átalakított laktanya is a Parador része, csak én éppen nem ott kaptam szobát.) A GPS alapján könnyen megtaláltam, de nagyon könnyű túlmenni az épület takarásában található parkolón. Ekkor tennünk kell még egy kört, de erősen ajánlom, hogy a tengerparti útnál szigorúan balra forduljunk, mert ha jobbra indulunk, akkor annak félórás bolyongás lesz a vége számtalan egyirányú utcában (saját tapasztalatból írom).

Végül persze megbarátkoztam a szállodával. A szoba kényelmes és rendes volt, a kilátás pazar, a reggeli bőséges, a parkoló tágas. (A szállodából készített fotón jobbra a katedrális látható.)

Ceuta belvárosa szerencsére pár óra alatt gyalog is kényelmesen bejárható, így az autóba csak a másnap délutáni kirándulás során ültem be.

Murallas Reales de Ceuta (Királyi Várfalak)

A szállodától csak pár perc séta ez a hatalmas volt katonai komplexum. A lenti képen az impozáns várfalak és a félsziget két oldalát összekötő mesterséges csatorna.

A falakat még a rómaiak kezdték építeni, majd 957-62. között azokat a cordobai III. Abd ar-Rahmán és fia, II. al-Hakam al-Mustanszir felújították és megerősítették. (Velük részletesen Madinat al Zahra bemutatásakor foglalkoztam.) A ma látható falakat a portugálok építették 1541-9. között, míg a latanyákat a spanyolok 1724-ben.

A korábbi laktanyaudvarról ma kávézók, egy étterem és egy kiállító terem nyílik. Ezutóbbiban az éppen aktuális időszaki kiállítás a Madridban található, idén 300 éves Királyi Gobelingyárat (Reál Fábrica de Tapices) és néhány ott készült alkotást mutatottbe. Nekem a legjobban az alábbi, Goya által rajzolt gobelin terv tetszett:

Egy kis történelem: portugálok és spanyolok

I. János portugál király és fiai 1415-ben foglalták el Ceutát a móroktól. A portugál fennhatóságot még az 1494. évi Tordesillas-i Békeszerződés is elismerte. A város a XVIXVII. századi portugál örökösödési válságot lezáró 1668. évi Lisszaboni Szerződés keretében került Spanyolországhoz.

  1. óta Ceuta – Melilla-hoz hasonlóan – autonóm város, gyakorlatilag ugyanolyan jogokkal rendelkezik, mint bármelyik kontinentális spanyol tartomány. Lent a spanyol katonai parancsnokság épülete a Plaza Nuestra Señora de África-n.

Gran Vía

Ceuta elegáns főutcája a Gran Vía (amely a Parador előtti Plaza Nuestra Señora de África-ról nyílik) akár Madridban vagy Sevillában is lehetné. Gyönyörűen felújított épületek, virágok, csobogók – és az árkádok alatt megszámlálhatatlan számú arab kávézó, ahol sajnos nem lehet egy rendes sört kapni. Az asztaloknál csak férfiak hármasával-négyesével, akik láthatólag fél életüket itt töltik.

Egy kis történelem: a rómaiak

A Gran Vía (hivatalos nevén: Paseo Alcalde Sánchez Prado) egyik mellékutcájában (Calle Queipo de Llano s/n) található a Basilica Tarderromana nevű archeológiai múzeum,amely egy késő római keresztény bazilika (IV. század vége, V. század eleje) romjai fölé épült.

A múzeum elvben az 1415. évi portugál hódítást megelőző korszakkal foglalkozik, de azért a fő hangsúly a római emlékeken van. Láthatóak itt egy halsózó üzem alapjai (hasonlót Tarifa mellet Baelo Claudia-ban láthatunk a tengerparton), egy romos római szarkofág, római amforák és persze a késő római bazilika alapjai. Bátran kijelenthetem, hogy ez Ceuta legérdekesebb múzeuma. Egy szarkofág maradványa:

A bazilika romjai. Az alapok sírokat rejtenek.

Ilyen kicsi lett volna egy római teherszállító hajó?

Vallási sokszínűség

Ceutában hamar feltűnik a lakosság és a vallások sokszínűsége. Ezek láthatóan jól megférnek egymás mellett. Például az abszolút Belvárosban, a Plaza de los Reyes környékén három vallás temploma is megtalálható.
A képeken: egy hindu és egy zsidó templom, valamint a Szt. Ferenc templom oltára.

Museo de la Legión

Ceuta neve összeforrt a Spanyol Légióval, annak 2. ezrede a mai napig Ceutában állomásozik. A XX. századi komplikált spanyol történelem iránt érdeklődőknek érdemes meglátogatni a Légió múzeumát (Av. Dean Navarro Acuña 6.).

A modern spanyol légiót „Külföldiek Ezrede” (El Tercio de Extranjeros) néven XIII. Alfonz király hozta létre 1920-ban azzal a céllal, hogy megerősítse a Marokkóban harcoló spanyol csapatokat. 1936-ig a Légió a köztársasági kormány egyik fontos katonai ereje volt, de később a Légió vezetői álltak a katonai puccs élére. Amint a 1936. július 17-i puccs megtörtént, Franco is Marokkóba ment, ahol átvette a parancsnokságot és hű csapatai, a fellázadt Spanyol Idegenlégió hamarosan uralták a marokkói protektorátust.

A Spanyol Légió manapság leggyakrabban a NATO békefenntartó feladataiban vesz részt. Ez 5.000 embert jelent, akik egy két ezredből álló dandárban szolgálnak. Közvetlenül a spanyol vezérkar irányítja. Állomáshelyei a spanyol külterületeken (Ceuta, Melilla) valamint az andalúziai Rondában és Almeríában találhatóak. A Légió megmaradt egy keményen fegyelmezett elit alakulatnak, ahol a kiképzés kemény és még a fizikai fenyítés is létezik. Van egy speciális egysége is, a “BOEL” (Bandera de Operaciones Especiales de la Legión), amely 500 tagja a legkülönlegesebb képzéseken vesz részt. (Wikipedia, https://www.lalegion.es/ )

A múzeum a Duque de Alba-ról (1507-82.) elnevezett 2. ezred történetét mutatja be és meglehetősen hangsúlyosan foglalkozik Franco személyével és szerepével is. Ebben a teremben a légió zászlóit, emlékeit és kisebb fegyvereit állították ki.

Franco.

A Légió kabalaállata a kecske, már többször láttam az éves október 12-i madridi katonai díszszemlén felvonulni a légionárusokat az aktuális kecskével. A kecske a ceutai légiós szoborról sem hiányozhat. (A szobor a múzeummal szembeni oldalon áll.)
( https://www.abc.es/espana/por-que-cabra-mascota-legion-aparece-desfile-fuerzas-armadas-nsv-20221012165857-nt.html )

Belvárosi séta

Belvárosi sétánk során ne hagyjuk ki a Sárkányok Házát (Casa de los Dragónes –Calle Camoens Millan Astray 1.). Az épület terveit Francisco Cerni (1897-1903. között Ceuta polgármestere) és testvére rendelték meg José M. Cortina Pérez valenciai építésztől. Az építkezés 1905-ben fejeződött be.

Az eredeti sárkányokat 1925-ben eltávolították és azok elvesztették. 2006 novemberében négy új sárkányt telepítettek, amelyek szinte teljes egészében gyantából valamint üvegszálból készültek és bronz felületet utánoznak. (Wikipedia) A Sárkányok házával szemben áll a Szt. Ferenc templom (Iglesia de San Francisco), ahol igen figyelemre méltó a díszes főoltár (fotó a 7. oldalon is). A templom sarkában egy szokatlan én meghökkentő szoborral találkozunk.

Nem, ez nem a Ku-Klux-Klan reklámja. Az 500 kilós bronzszobor egy bűnbánót ábrázol,aki a húsvéti nagyhét (Semana Santa) alatt megfogja a kisfia kezét, szimbolizálva a tanúságtétel hagyományának továbbadását a fiataloknak. Ezt a szobrot 2009-ben avatták fel a Bűnbánó Testvérközösségek XXI. Országos Találkozója alkalmából.

A templom melletti téren (Plaza de los Reyes) érdemes pár percet szemlélődni egy árnyékos padon. Innen csak 170 méterre áll a városi múzeum (Museo de Ceuta, a Google térképen Museo del Revellin – Paseo del Revellin 30.), aminek megtekintésétől bátran eltekinthetünk. (Az épületben korábban katonai parancsnokság működött.).

Innen már csak három-négy perc séta és elérkezünk Ceuta talán legfontosabb terére, az Alkotmány térre (Plaza de la Constitución). Itt két érdekes bronzszobor vár minket.

Mitológia

Héraklész oszlopai (Las dos columnas de Hércules) a görög mitológiában a Gibraltári- szoros megnevezése. Az elképzelést valószínűleg Gibraltár (Calpe) és Ceuta (Abila) égnek meredő sziklafalai inspirálták, de már az ókorban sem volt egységes elképzelés arról, hogy valójában melyik hegyek is az oszlopok. Az ókor legnagyobb részében a Földközi-tenger térségében élő népek számára az Atlanti-óceánra nyíló tengerszoros a világ végét jelképezte, amelyen túl a végtelen világóceán, az Ókeanosz terül el. Áthajóztak rajta ugyan a föníciaiak, majd azok utódjai, a punok, sőt kereskedelmi tevékenységet is folytattak a Héraklész oszlopain túli területekkel, mégis megmaradt a legendákban egyfajta misztikus világvége kapunak. A Héraklész-mítoszok nagy valószínűséggel az i. e. 13. század és i. e.

12. század fordulója környékén keletkeztek, amikor még ezek a kereskedelmi expedíciók nem indultak be, a föníciaiak sem léteztek. Erről az időről a homéroszi Odüsszeia és az argonauták története tudósít, amiből a görögök partközeli hajózása, kezdetleges csillagállás szerinti tájékozódás, a Földközi-tenger nyugati medencéjének és a Fekete-tengernek kezdődő bejárása olvasható ki. Az oszlopok Héraklész tizedik feladatának állítanak emléket. A feladat az volt, hogy hozza el a mükénéi udvarba a szörny Gérüón bíborszínű marhacsordáját Erütheia szigetéről. Az utazás során Héraklész végigment az ismert világ nyugati felén és még azon is túl. Libüa [Észak-Afrika] és Európa határán felállította Héraklész oszlopait. Útközben – mivel a Nap nagyon erősen tűzött – nyilaival lövöldözte a Napot. Héliosz a nagy bátorsága miatt egy varázserejű aranyserleggel ajándékozta meg, ezzel kelt át az Ókeanoszon. (Wikipedia)

Hercules szobrával Rondában, barlangjával Tangerben találkozhattunk már korábban. Ceutában rögtön két Hercules szobor is van. Mindkettő Ginés Serrán Pagán alkotása, darabonként négy tonnát nyomnak és hét méter magasak. Az egyik a Plaza de la Constitución-on, a másik a kikötői móló végében áll. A különbség csupán annyi, hogy a Belvárosban Hercules szétválasztja a két kontinenst, míg a móló végében egyesíti azokat. Hercules oszlopai mind Spanyolország, mind Andalúzia címerében is szerepelnek.

Spanyolország címerében a „Plus Ultra” felirat a spanyol korona Herkules oszlopain túli terjeszkedését, azaz Amerika gyarmatosítását szimbolizálja. Herkules oszlopait I. Károly spanyol király (V. Károly néven német-római császár) építette be Spanyolország címerébe. Az andalúz címert Blas Infante tervezte, akinek szülőháza Casares-ben található. (A jóképű fiatalember maga Hercules az oroszlánokkal, de ez egy másik történet.)

Blas Infante spanyol esszéista és politikus volt, foglalkozására nézve pedig leginkább közjegyző. Az 1910-es években, XIII. Alfonz király uralkodása (1886-1931.) alatt köztársasági nézeteket képviselt. Álma egy föderalisztikus berendezkedésű Spanyolország volt, benne egy erős és autonóm Andalúziával.

Kalüpszó (Calipso) 5,5 méter magas szobrát szintén Ginés Serrán Pagán készítette. Bár Kalüpszó mitológiai alak, a szobor szimbolikája két módon is utal Ceutára:

  • Kalüpszó bal kezében egy gyöngyöt tart, ami Ceutát mint a Földközi-tenger „gyöngyszemét” jelképezi.

Ideje visszakanyarodni a mitológiához.

A görög mitológiában Kalüpszó a titán Atlasz leánya, tengeri nimfaként élt szolgálóival Ógügié szigetén.

Ógügié szigete közelében szenvedett hajótörést Odüsszeusz, a nagy utazó. Sok jó tengerésze és bajtársa veszett a tengerbe ezen a parton és magát az ithakai királyt is eszméletlenül sodorta Ogügia partjaira a víz. Kalüpszó palotájába vitette a hőst és életben maradt társait. Ételt, italt adott vendégeinek, és szórakoztatta őket, amíg felépültek. Eközben Kalüpszó beleszeretett a nagy hősbe. Halhatatlanságot ígért Odüsszeusznak, ha Ogügián marad vele örök szerelemben. Azonban Odüsszeusz jobban vágyott haza, a feleségére és fia viszontlátására, mint a halhatatlanságra, így visszautasította a nimfa szerelmét. Kalüpszó haragos lett, és a palota börtönébe záratta Odüsszeuszt és kíséretét hét teljes évre. A hetedik évben Odüsszeusz pártfogója, Pallasz Athéné megelégelte a nimfa zsarnokságát és kérte Zeuszt, hogy tegyen ez ellen. A főisten Hermésszel üzenetet küldött Kalüpszónak, aki ezután kénytelen volt szabadon engedni Odüsszeuszt. Ugyan fájt a szíve szerelme elvesztésén, de segíteni szerette volna a hőst, így készíttetett egy tutajt, amit megrakott mindenféle jóval. Végül jó szelet adott az útrakelőknek, és elbúcsúztak. (Wikipedia)

Azt gondolom, hogy a szép szobor azt a pillanatot ábrázolja, amikor a hölgy a tengerparton
búcsút int Odüsszeusz-nak és társainak.

Tengerparti sétány, kikötők

A térről Calipso szobra mellett induljunk el keleti irányba (a félsziget csúcsa felé) a tágas sétányon (Paseo de la Marina Española) és sétáljunk el eddig a szokatlan vonalvezetésű gyalogoshídig.

Az alsó – a tengerparthoz közelebb lévő – út és a tengerpart között egy elegáns szabadidős központ (Parque Maritimo del Mediterraneo) található úszómedencékkel, vízeséssel, éttermekkel, kaszinóval és bárokkal. A falak mögé az útról vagy a sétányról nem láthatunk be, de a műholdak előtt semmi sem marad titokban (Google fotó a következő oldalon). A középkori várat imitáló központi épület – rajta a Casino de Ceuta felirattal – a XX. században épült.

Folytassuk sétánkat az alsó úton (Avenida Compañía de Mar) a fenti fénykép baloldalán látható kikötő (Marina de Ceuta) felé.

Azt gondolom, mostanra kellően elfáradtak (én biztosan), ideje megebédelni és pihenni kicsit a szállodában. A Marina sarkában (a körforgalom mellett) hirtelenjében kilenc éttermet számoltam meg a Google térképen, azaz van választék bőven. Én speciel a McDonlad’s-t választottam, mert abban még sohasem csalódtam. Innen a szálloda gyalog nyolc percnyi sétára van.

Délutáni kirándulás a marokkói határvidékre

Előkészületek

  • Legyen elég benzinünk kb. 200 km út megtételére.
  • Vigyünk magunkkal vizet.
  • Lehetőleg vigyünk magunkkal papír alapú térképet.
  • Próbáljuk meg letölteni a Google térlépet „off line” üzemmódra a telefonunkra.
  • Tervezzük meg előre az útvonalat a következő „sarokpontokkal”.
  • Indulás előtt kapcsoljuk be a repülő üzemmódot, vagy kapcsoljunk ki minden roaming-ot (telefon, adat). Ez a legfontosabb előkészület, mert különben atelefon biztosan át fog állni a marokkói hálózatra és az ottani adatköltség európai emberek számára megfizethetetlen.

A Marínidák által épített falak (Murallas Merinies)

A Marínidák egy középkori muszlim dinasztia, amely a mai Marokkó területén uralkodott a XIII. és a XV. század között, átvéve az Almohádok helyét. A ma látható kb. 500 méter hosszú falmaradvány egy 14-15 hektáros erődítmény és város védelmi rendszerének volt a része, amit azt követően kezdtek el építeni, hogy Abu Said szultán 1327-ben elfoglalta Ceutát.

1415. augusztus 21-én a portugálok meghódították Ceutát, azonban gyakoriak maradtak a muzulmánok ellentámadásai az erődítményből kiindulva. Ez arra késztette a portugálokat, hogy a fák és bokrok kivágásával valamint az ott létező kerítések lebontásával megtisztítsák az erőd előtti területet. Végül János portugál király parancsára 1550-ben az erődöt részben lerombolták, az romokban maradt és a következő évszázadokban „Ceuta la Vieja” néven vált ismertté. A jobb oldali képen az egyik restaurált bástya, a bal oldalin pedig a Fez városáról elnevezett kapu (Puerta de Fez) maradványa.

Sidi Embarek mecset (Mezquita Sidi Embarek)

Errefelé kezd megváltozni a város jellege. A spanyol kinézet egyre inkább keveredik a marokkóival. Mintha két külön világ lenne. A mecset 1940-ben épült, meglehetősen egyszerű kinézettel. Csak kívülről vethetünk rá egy pillantást. A következő oldalon egy 2022. szeptemberében készült Google Street View.

II. Izabella kilátó (Mirador Isabel II)

Azt gondolom, hogy a délutáni kirándulásnak ez a megálló volt a fénypontja. Ennél fantasztikusabb látképet Ceutáról nehéz elképzelni.

II. Izabella (Madrid, 1830. október 10. – Párizs, 1904. április 9.), neve a spanyolban valójában az Erzsébet megfelelője, teljes neve spanyolul: María Isabel Luisa de Borbón y Borbón. Spanyolország királynője, XII. Alfonz anyja, Habsburg–Tescheni Mária Krisztina anyósa és XIII. Alfonz nagyanyja. Miután Spanyolország királyai a kasztíliai és leóni uralkodók örököseinek tekintették magukat, így azok számozását megtartva és folytatva lett Izabella infánsnőből a 2. e név sorában, annak ellenére, hogy az utolsó ilyen nevű királynő, I. Izabella (1451–1504.), Kasztília és León uralkodója volt. (Wikipedia) A következő oldalon: kilátás Marokkó felé.

Benzu kilátó (Mirador de Benzu)

Nem kevés kanyart követően visszaérünk az északi tengerpartra, közel a marokkói határhoz. Meglehetősen szegény környék, de szépen lehet látni Gibraltár szikláját.

Az előző oldal alján látható térkép az eddig megtett utat illusztrálja. Innen utunk a félsziget másik csücskébe vezet.

San Antonio kilátó (Mirador San Antonio)

Ez a kilátó az Hacho hegyen található, 13 km-re előző megállónktól. Sajnos a Google térképen nem könnyű megtalálni a pontos helyet. Az biztos, hogy át kell mennünk a városon és fel egy nagy hegyre. Készülhetünk szűk, meredek utcákra és közepes rendezettségre. A kilátás érdekes, de délután pont ellenfény van. A móló végébe odaképzelhetjük a másik Hercules szobrot.

Afrikai Szűz Mária temploma (Parroquia de Santa
María de África)

Utunk végére már csak a Parador előtti téren (Plaza Nuestra Señora de África) található két templom meglátogatása marad.

Ide leginkább az esti mise előtt tudunk bejutni. A templom az őrzőhelye annak a Szűz Mária szobornak, amit I. János portugál híres fia, Tengerész Henrik ajándékozott 1421-ben Ceutának. Tengerész Henrik (Porto, 1394. március 4. – Sagres, 1460. november 13.) portugál herceg, I. János portugál király harmadik fia, Covilhã ura. A földrajzi felfedezések korának egyik legismertebb személyiségévé vált; Afrika nyugati partjait feltáró expedíciói elősegítették Portugália gyarmatosításait. Állítólag már 1414-ben rávette apját, hogy támadja meg Ceuta arab kikötőt. 1415 augusztusában a támadás sikert hozott, a várost elfoglalták és ettől kezdve Portugália ellenőrizte a Gibraltári-szorost. Ez volt az egyetlen olyan expedíció, amelyen maga a herceg is részt vett; a többit „csak” szervezte. A feljegyzések szerint „sosem érintett borospoharat vagy asszonyi szájat, egyetlen szenvedélye az volt, hogy az afrikai partokról föllebbentse a fátylat”.

Az Afrikai Szűz Máriát ábrázoló szobor egy 15. századi gótikus faragvány. Máriát trónon, ülve, Krisztus holttestével a karjában, a Pietà stílusában mutatják be. A szobrot egyetlen fából faragták, kivéve Krisztus fejét és a Szűzanya bal kezét. (A fenti fotón a szobor helye el van takarva, mert azt éppen restaurálják.) Az Afrikai Szűz Mária 1654. óta Ceuta örökös tiszteletbeli polgármesterasszonya. A Szűz Mária szobrot 1946-ban hivatalosan megkoronázták és 1949-ben XII. Piusz pápa kinevezte Szűz Máriát Ceuta patrónusának. A baloldali plakát a koronázás 75. évfordulójára készült.

Katedrális (La Catedral de la Asunción de Ceuta)

A mai katedrális helyén egy primitív kelet-római keresztény templom állt, és egyes kutatók ezt azonosították azzal, amelyet I. Justinianus császár a VI. században épített. Az arab uralom alatt ezt a régi ceutai nagymecset váltotta fel, amely egy óriási gazdagságú építészeti alkotás volt a fennmaradt leírások szerint.

Az 1415. évi portugál hódítás után a Nagymecsetet keresztény templommá alakították. Az idő múlása és a háborús események által elszenvedett károk miatt az épület tönkrement, és a XVII. század végén úgy döntöttek, hogy a helyére Juan de Ochoa építész tervei alapján új templomot építenek. Az építési munkálatok 1686-ban kezdődtek, de az új székesegyházat csak 1726-ban szentelték fel a Szűzanya Mennybe menetele tiszteletére. (Wikipedia) A katedrális ad otthont Szt. Dániel, Ceuta védőszentje szobrának. Valódi neve Daniele Fasanella volt és a XII. század második felében született Beldevere Maritime-ban (Calabria, Olaszország). 1227. október 10-én Ceutában lefejezve halt meg hat társával együtt, mert hirdetni merték az evangéliumot. 1561-ben avatták szentté. Halálának napja (október 10.) minden évben a legnagyobb ünnepség sorozat Ceutában. A következő oldalon a jobb oldali képen Szt. Dániel, a bal oldalon a katedrális belseje látható.

Ezzel búcsúzunk Ceutától. Másnap reggel indul a komp vissza Algecirasba.
Telki, 2022. november 6.
Réthy Imre