Carmona


Carmona

A fenti fénykép igazi, de nem valódi. Az azért biztos, hogy ennyi napraforgót és búzamezőt még nem láttam máshol Andalúziában, mint útközben Carmona felé.

Miért Carmona-ba vezetett az utam? Föníciaiak, rómaiak, vizigótok, mórok, spanyolok lakták eme vidéket évezredeken keresztül. Carmona azon közepes méretű városok sorába tartozik, amelyek történelmi és művészeti sokszínűsége annyira különlegessé teszik Andalúziát.

Egy kétnapos útra indultam a Costa del Sol „szívéből” egy júniusi péntek reggelen 7:45-kor Carmonaba. Az út – egy megállással – 2 óra 45 perc, így pontban 10:30-kor parkoltam le a szálloda parkolójában. Ennek azért volt jelentősége, mert 11-kor már indult is az ingyenes városnézés Carmona turisztikai irodájától.

Carmona 28 km-re található Sevillatól, a Sevillat Cordobaval összekötő autópálya mellett. Lakosainak száma 28 ezer. 

Én a Casa de Carmona nevű, hivatalosan csak kétcsillagos szállodában szálltam meg (a turisztikai irodában osztogatott térképen a 27. sorszám alatt található.). A besorolás nem reális és az épület egy XVI. századi, igényesen felújított városi palotára emlékeztet (azért a Booking.com-on szereplő öt csillag a másik véglet).

Az eredeti palotát Lazaro de Briones építtette 1561-ben, aki Peruban volt II. Fülöp katonája kapitányi rangban. Kiemelkedő szerepe volt Cuzco elfoglalásában. A család négy évszázadon keresztül „mezőgazdasági birtokközpontként” használta az épületet. A palotát a család 1987-ben adta el és 1991. óta működik benne szálloda.

A kertben egy eredeti római szobor áll a medence mellett, nagyon kellemes a belső udvar és a konyhára sem lehetett panasz.

Visszatérve az ingyenes városnézésre, azt a legegyszerűbben telefonon (+34 954 190 955) vagy a honlapon lehet lefoglalni. A városnézési kiinduló pontja, a turisztikai iroda kb. 10 perc sétára található a szállodától, egészen pontosan a Puerta de Sevilla-ban. Útközben ne hagyjuk ki a Plaza de San Fernando-t már csak azért sem, mert útba esik. A vezetett túra érdekes volt, bár egy kicsit hosszú és néha sokat beszélt az idegenvezető hölgy.

Körsétánkat az Alcázar de la Puerta de Sevilla-nál ( nyitva minden nap 10-18 óráig) kezdtük, ami a város legkomolyabb erődítménye és fő funkciója a város kapujának védelme volt.

Maga a Puerta de Sevilla alapjai föníciai eredetűek, a felső réteg pedig szabályosan faragott római kövekből áll. A várban természetesen mór elemek is találhatóak bőven.

Szép a kilátás a vár tetejéről.

Balra: Iglesia San Pedro de Carmona.

Utunk következő állomása a Plaza de San Fernando (38), ahol egyszer már keresztül robogtunk. Most van időnk nyugodtabban nézelődni és megcsodálni a hangulatos palotákat (az egyikben elegáns állami szálloda működik).

Innen csak pár lépés az Ayuntamiento (4, nyitva hétfőtől péntekig 8-15 óra között) épülete, amelynek az udvarán egy medúzafejet ábrázoló római mozaik vár minket.

Ezt követően benéztünk a piacra (Plaza del Mercado de Abastos – 3.), ahol dél körül valódi árus már nagyon kevés volt, annál több kávézóban kezdték kipakolni a székeket és asztalokat. Jobb napokon így nézhet ki a piac udvara.

A túra egyik legérdekesebb állomása a múzeum (7, nyitva hétfőtől péntekig 10-14 óra között), ahol bőven volt lehetőségünk elmélyedni Carmona igen gazdag történelmi múltjában. Itt van mindjárt a vaskorszak, ami itt az i.e. 850-550. közötti századokat jelenti. Carmona akkoriban a Tartessos kultúra egyik központja volt. Erről a kultúráról – amely a mai Huelva, Cadiz és Sevilla megyékre terjedt ki – azt tételezik fel, hogy a helyi őslakosság és a mai Libanonból érkező föníciaiak keveredéséből jött létre. Ők elsősorban az ércek után kutattak, de magukkal hozták a modernnek számító ipari ismereteiket és az írást is.

Ennek a kultúrának egy ritka szép darabja a lentebb látható 75 cm magas váza, amit már a föníciaiak által használt forgóasztalon készítettek i.e. 650-550. között. Több griffmadár díszíti. A vázát 1992-ben találták meg egy ásatás során.

Átugrunk pár évszázadot és már itt is vannak a rómaiak, még a híres Julius Caesar is járt errefelé. Utazása során jól meg is dicsérté a várost, amit akkor még Carmo-nak hívtak: „Carmo, quae est longe firmissima totius provinciae civitas”._Azaz Carmo az egész provincia legerősebb városa. A múzeumban rengeteg római kori emlékkel találkozhatunk, közte a baloldali képen látható, a II-III. századból származó szép mozaikkal.

Carmo a fénykorát a rómaiak alatt az I. században élte. Jelentős mezőgazdasági központ volt, ahol búzát, szőlőt és olívát termesztettek. Több fontos középülettel, amfiteátrummal, templomokkal, fürdőkkel rendelkezett.

Történelmi utazásunk következő állomása a mai Iglesia Prioral de Santa Maria (6, nyitva keddtől péntekig 9:30-tól 14 óráig és 17 órától 18:30-ig). Ahogy belépünk a Narancsos udvarba, rögtön a sevilla-i székesegyház jut az eszünkbe és nem véletlenül.

A baloldali képen jól látszik az épület monumentalitása. A jelenlegi épület elődje „természetesen” egy mór mecset volt, amelynek építéséhez felhasználták egy korábbi, római kori templom köveit, illetve – a történészek nagy szerencséjére – egy vizigót oszlopot is, ami a kereszténység legrégebbi írásos emléke Sevilla megyében. (Az oszlopra egy liturgikus naptárat véstek.)

Lentebb a Narancsos udvarban található római oszlop, a vizigót oszlop, rajta a felirat és egy patkó alakú mór boltív látható.

A jelenleg látható háromhajós templom a XV-XVI. században épült, kivéve a tornyot, amit csak a XIX. században fejezetek be.

Kifejezetten monumentális a templom belseje is. A képen a gazdagon díszített, a késői gótika stílusában épített mennyezet látható, ami az örök Mennyországot szimbolizálja.

A következő képek a főhajó és a főoltár egy-egy részletét ábrázolják. Ez utóbbi Jézus és Szűz Mária életét mutatja be. Juan Bautista Vázquez alkotása és 1563-ban készült el. Ebben az esetben sem véletlen a hasonlóság a sevilla-i székesegyházhoz, hiszen Juan Bautista Vázquez a sevilla-i főoltár megalkotásában is segédkezett.

A templom megtekintése után az idegenvezető hölgy búcsút int nekünk. Akkor még nem tudtam, hogy súlyos hibát fogok elkövetni és elindultam a 34 fokos melegben a város szélén található római nekropoliszhoz. A séta nem volt rövid és a Nap pont függőlegesen sütött. Ehelyett azt javaslom, hogy sétáljunk vissza (5 perc) a szállodába és kérjük meg a recepciós kisasszonyt, hogy hívjon egy taxit.

Útközben vethetünk egy pillantást az Iglesia de Santa Maria mellett álló Palacio de los Rueda-ra (14, balra), a Casa Palacio de los Aguilarra (13), valamint a Convento de las Descalzas impozáns épületére (12).

Taxink kb. ¼ óra alatt érkezik meg a nekropoliszhoz (35., nyitva keddtől péntekig 9-15 óra között, beengedés elvben csak 14 óráig), amit egy bő ½ órás sétával tudunk bejárni.

Zömmel csak kisebb-nagyobb lyukakat látunk a földben, ennek ellenére érdekes látnivaló. A nekropoliszt a rómaiak az i.e. I. századtól az i.sz. II. századik használták. A következő három sír a legérdekesebb:

A kerek sír: Az elefánt sír:

Az elefánt sír a nevét az ott talált kisméretű elefánt szoborról kapta. A sír egyben az anatóliai eredetű Cybele és Attis istenek szentélye is volt.

A baloldali képen a legnagyobb építmény, a Servillia sírja melletti udvar látható, amit a maga korában oszlopok és nagyméretű szobrok vettek körül.

Servillia nyilván Carmo leggazdagabb családjaihoz tartozhatott és az építmény ezt szándékozott demonstrálni.

Érdemes még megemlíteni, hogy a nekropoliszt véletlenül fedezték fel 1868-ban és 1887-ben itt nyílt meg Spanyolország első szabadtéri múzeuma.

A sétánk végén ne feledjünk el felmászni a fogadó épület kétemeletes tornyának kilátóteraszára, ahonnan pompásan belátni a szomszédos római amfiteátrumot (36). Az i.e. I. században épült „stadionnak” csak a romjait és alapjait lehet látni, de nem nehéz elképzelni annak eredeti gigantikus méretét. A „brit tudósok” szerint eredetileg 18.000 néző befogadására volt alkalmas és a harci versenyeken kívül katonai gyakorlótérként is használták.

A nekropolisz felügyelői örömmel hívnak megint egy taxit és célszerű legalább egy órát pihennünk a szállodánkban. Még kemény program vár ránk a délután folyamán is.

Túránk második felvonását kezdjük kicsivel 4 óra előtt és keressük meg a Plaza de San Fernando-ról a Puerta de Sevilla felé vezető, a szélesebb sétálóutcával párhuzamos, attól jobbra eső, boltíves kis sikátort. Ott, a tértől 50-100 méterre, a jobb oldalon megtaláljuk a 15. szám alatti kaput (Casa de Oración Madre de Dios tábla kiséretében) és csengőt, majd bátran nyomjuk meg ez utóbbit. Amennyiben a „felsőbb szervek” is úgy gondolják, egy apáca beenged minket a Convento de Madre de Dios-ba (38, nyitva elvben csak péntekenelvben 10 órától 14:30-ig és 16-18 óra között. Azért elvben, mert az idegenvezető apácának erről nem volt konkrét ismerete.)

Belépve az ajtón a dominikánus kolostor meglepően szép templomában találjuk magunkat, ahol kedvesen köszönt minket egy kedves apáca. Körbevezet minket a templomban, részletesen mesél az oltárról és az egyes szentekről, különösen a névadó Szent Domonkosról. A látogatás számomra azért volt különösen érdekes, mert eddig elég ritkán jártam működő kolostorban.

A „sevillai barokk” stílusú, egyhajós templomot a XVI. század elején kezdték el építeni, de csak a XVII. században fejezték be. Érdekes megfigyelni a tetőszerkezetet, amely az oltár környékén („presbiterio”) gipszdíszítésű kövekből, másutt fenyőfából készült. Jellemző a kolostori templomokra a közösségi és a privát tereket elválasztó vasrács.

A főoltár Jacinto Pimentel alkotása és a XVII. század első felében készült el. A képen az oltár egy részlete látható, középen annak központi eleme, az Angyali Üdvözlet.

A templom megtekintése után a kolostor elvileg zárt részeit is megmutatták nekünk és bepillantást nyerhettünk az itt élő nyolc – zömmel latin-amerikai származású – apáca hétköznapi életébe is. Az igen nyitottan viselkedő idegenvezető apácával hosszabban is elbeszélgethettünk és érdekes volt hallgatni pozitív véleményét Ferenc pápa reformjairól.

A következő képen a kolostor udvara Guzmán Szent Domonkos szobrával.

A kolostorlátogatás után térjünk vissza a térre és a Calle Prim-en sétáljunk el az Iglesia de San Bartolome-hoz (2, nyitva hétfőn, kedden, pénteken és szombaton 10-14 és 17-19 óra között). A lenti kép beszéljen magáért!

Kicsit már reménykedünk, de a templomoknak még mindig nincs vége. A Puerta de Sevilla közelében vár minket az Iglesia de San Pedro, amit már reggel is láttunk a várfalakról. Rögtön feltűnik, hogy a templom tornyát nyilvánvalóan a sevillai székesegyház tornyáról („Giralda”) koppintották. Ezért is hívják a XVIII: században elkészült itteni tornyot „Giraldilla”-nak.

Maga a templom a XV. században épült, de a XVIII. században teljesen átépítették és akkor nyerte el mai barokk díszítését is.

Most egy igazi szorgalmi feladat jön, de tudok mellette érvelni. Gondoljunk egy pohár jéghideg sörre, vagy egy kávéra és sétáljunk el az Alcázar del Rey Don Pedro-hoz (21), ahol mindenekelőtt egy állami luxusszálloda terasza vár ránk!

A megérdemelt felfrissülés után az erősebb idegzetűek megnézhetik magát a névadó várromot is (nyitva hétfőn, csütörtöktől szombatig 10-14 és 18-20 óra között, vasárnap csak 10-14 óráig). Kívülről így néz ki:

Belülről meg így.

Elmormolhatjuk, hogy „Vár állott, most kőhalom…”

A Carmona legmagasabb pontjára épült erődítmény mór eredetű és a rekonkviszta után I. Pedro (kasztíliai király 1360-tól) építtette át palotává, a Real Alcazar de Sevilla mintájára. Az 1504. és 1755. évi földrengésekben súlyosan megsérült.

Amikor kellően kinézelődtük magunkat, szép lassan elindulunk vissza a szállodánk felé. Pont útba esik a híresnek mondott Convento de Santa Clara (11), aminek nyitva kellene lennie (hétfőn, csütörtökön és pénteken 11-14 óra valamint 16:30 és 18:30 között). Ottjártamkor – ¼ 7 körül – totálisan be volt zárva és egy lélek sem mutatkozott.

Annyit sikerült megtudnom, hogy szombaton reggel 9-kor biztosan nyitva lesz. Így visszamentem a szállodába (3 perces séta), kényelmesen megvacsoráztam és korán nyugovóra tértem.

Másnap 8:50-re értem vissza a kolostorhoz és „úgy is lett”: a templom már nyitva volt és lassan gyülekeztek az idősebb hölgyek valamint a helybéli apácák a reggeli misére. Érdekes volt megfigyelni, hogy mindegyikük feketebőrű volt. Aztán megjött a fiatal pap is, elegáns aktatáskával.

A kolostor építését még 1460-ban engedélyezte II. Piusz pápa és évszázadokon keresztül a gazdagságáról volt híres.

Kicsit később útnak indultam kétnapos utam következő állomására, Santiponce-ba.

Telki, 2019. július 10.

Réthy Imre

Utóirat

  1. Andalúziát nem a nyitvatartási idők átláthatósága, egyértelműsége és turistabarátsága miatt szeretjük, hanem kicsit ennek ellenére. Ezt az akadályt Carmona-ban is le kell küzdenünk és ezt csak erős logisztikai felkészüléssel tehetjük. Elolvasva még egyszer eme írást, biztos vagyok benne, hogy a teljes túrát csak pénteki napon lehet megtenni, mert sok látványoság vagy a hétvégén, vagy a hét közepén van zárva. Arra is oda kell figyelni, hogy mi van nyitva délelőtt és mi esetleg csak késő délután? A nyitvatartási idők ráadásul évszakonként is változhatnak, ezért indulás előtt érdemes tájékozódni és pontos, szinte percre lebontott tervet készíteni. A hivatalos tájékoztatás itt található: http://www.turismo.carmona.org/horariomonumentos.pdf
  2. Kérdés, hogy érdemes-e reszt venni az ingyenes idegenvezetésen? Mai tudásommal azt mondanám, hogy nem, mert túl hosszúra nyúlt és ebben a doksiban szerintem minden érdemi információ megtalálható, illetve az egyes helyszíneken is találhatóak különféle prospektusok spanyolul és angolul.
  3. Eszünkbe ne jusson autót vezetni a városban. A taxis néha olyan keskeny, kanyargós utcákon ment, hogy önkéntelenül is becsuktam a szememet.
  4. Azt eddig is tudtam, hogy a Convento de Madre de Dios-ban turistaszállás is működik, de csak most olvastam valahol, hogy a kolostorba bemenni a hostelen keresztül lehetséges. Nem kizárt, hogy ez a bejárat (ami nekem nem tűnt fel) közvetlenül a Plaza de San Fernando-n található, a sikátortól jobbra lévő piros-fehér épületben.
  5. Lentebb a térkép a sorszámokkal.