Biarritz


Biarritz

A nyitóképen a Petite Plage, az elegáns üdülőhely egyik kisebb strandja. A félnapos kirándulásra egy baszkföldi és cantabriai utazás adott kiváló alkalmat. Biarritz Bilbao-tól 148 km-re fekszik és kb. 110 percbe telik az autóút. Végig autópályán haladunk, oda-vissza kb. 30 €-ért. Első megállóként ezt a fizetős parkolót javaslom beírni a GPS-be: „Parking Payant Place du Port Vieux”. Amennyiben szerencsénk van, kapunk helyet. (Egy kicsit ez is olyan, mint a kaszinó, de arról később.) Itt négy dolgunk van: sétálgassunk, nézelődjünk, tekintsük meg a fenti képen látható „Plage”-t, valamint látogassunk el a „Rocher de la Vierge” nevű szikla szirthez, aminek a tetején a névadó, Szűz Mária fehér szobra áll. Rögtön tényként rögzítjük, hogy ez a tengerpart egészen más, mint a Costa del Sol. Eleve közvetlenül éri az Atlanti Óceán, másrészt általában sokkal sziklásabb, mint a Napospart.

Sziklák ellenfényben. A háttérben a Belváros.

Biarritz-t írott szöveg 1170-ben említi először mint Bearriz. A település létrejöttét a tengeri halászatnak köszönheti. A XII. századtól kezdve fontos bálnavadászati központja volt Franciaországnak. A XVIII. században felfedezték az óceán gyógyító hatását és orvosi javaslatra már ekkor érkeztek gyógyulást kereső zarándokok Biarritz-ba, az óceán partra. Mint üdülőhely 1854-ben vált ismertté, amikor Eugénia francia császárné palotát építtetett a tengerparton. Eugénia császárnő palotája ma Hôtel du Palais néven (a lenti Google fotón) szálloda.

Ezután Európa királyi családjai rendszeres nyaraló vendégeivé váltak a városnak. Gyakran itt töltötte a nyarat a brit királyi család (Viktória királynő, VII. Eduárd király), XIII. Alfonz spanyol király. Megfordult itt Erzsébet magyar királyné is.

1901 augusztus 10-én nyitották meg Biarritz kaszinóját. Ez fokozta népszerűségét Európa nemesi családjai és Észak-Amerika gazdag turistái között. Különösen kedvelt volt a város az orosz előkelőségek között. Villája volt Biarritz-ban Fjodor Ivanovics Saljapinnak. Itt töltötte 1897. nyarát Csehov is. (Wikipedia) Ideje meglátogatnunk a Belvárost. Pont a Kaszinó alatt találunk tágas parkolót (Parking Indigo Biarritz Casino), ugyanakkor a bejárat nem ott van, ahova a GPS vinne, hanem a Hermés bolt után 20 méterrel jobbra, párhuzamosan a főutcával (A bolt pontos címe: 19. Av, Edouard VII). A felszínen ez a kép fogad minket:

A kaszinó épületénél kezdődik a Grande Plage, Biarritz fő tengeri strandja. Ami rögtön feltűnik, hogy ez nem a hátizsákos egyetemisták nyaraló helye, sokkal inkább a felső középosztályé. Vagy esetleg ez a „már nem is létező” Nyugat átlagos középosztálya?

A kép bal oldalán a „Centre de Congrès Bellevue” egy részlete látható. Nem tűnik büntetésnek Biarritz-ba kongresszusra jönni. Lent egy átfogó kép a Plage-ról.

Mindenképpen érdemes sétálni egy nagyot a tengerparti sávban. Meglehetősen monstrum szállodák valamint elegáns középületek, villák váltogatják egymást és látszik, hogy minden a turisták kényelmének, pénzköltésének van alárendelve. Lent a Kaszinó tengerpartra néző oldala, végig kávézó teraszokkal. A háttérben balra a már említett Hôtel du Palais.

Érdemes elsétálni a Császári Kápolnához (La Chapelle Impériale), bár előzetes egyeztetés hiányában valószínűleg zárva fogjuk találni. (Ne hallgassunk a Google térképre, az épület nem az Av. Reine Victoria felől látható. A bejárat – ahonnan a fotó is készült – a Rue des 100 Gardes és az Av. de la Marne sarkán van.)

Ezt a bájos kápolna, amelyet 1864-ben építettek Eugénie de Montijo, III. Napóleon francia császár felesége kérésére, harmonikusan ötvözi a román-bizánci valamint a spanyol-mór stílust és a mexikói Guadalupe-i Fekete Szűzanya tiszteletére szentelték fel.

A Guadalupe-i Szent Szűz a feljegyzések szerint egy indiánnak, Juan Diegónak jelent meg 1531. telén a Tepeyac dombon, az azték kukoricaistennő Tonantzin lerombolt templomának helyén, Mexikóvároshoz közel északra. A monda szerint aranyködbe burkolózó nő jelent meg, s arra szólította föl a férfit, hogy „menj a püspökhöz […] azt akarom, hogy templomot emeljenek e helyen!” Juan Diegónak nem hitt a püspök, s másnap a találkozás megismétlődött.

Diego másodszor is elment a püspökhöz, aki ezúttal azt mondta, elhiszi, hogy a Szűzanya megjelent ott, ha hoz egy jelet. Diego ismét találkozott a Szűzanyával,aki felküldte a hegytetőre, ahol csodálatos módon az évszak ellenére nyíló rózsát talált.

Ezen a helyen épült meg a Miasszonyunk-székesegyház, ahol máig őrzik Diego köpenyét, amiben a rózsát Zumarraga püspök elé vitte. (RI, Extremadura) A kápolna mexikói kapcsolódása valószínűleg összefügg I. (Habsburg) Miksa mexikói császárságával. Miksa III. Napóleon francia császár felkérésére 1864-ben lett a második Mexikói Császárság monarchája. Az egyéni látogatás előzetes megszervezéséhez az információk itt találhatóak: https://tourisme.biarritz.fr/en/node/62 Befejezésül egy hagyományos és tipikusnak mondható lakóház egyszerű, valamint egy tengerparti apartmanház elrettentő utcai frontja. Egy biztos: Biarritz mindenképpen megér egy félnapos látogatást.

Saint-Jean-de-Luz

Ha már Biarritzban jártam, ezt a híres tengerparti városkát is szerettem volna meglátogatni. Saint-Jean-de-Luz Biarritz és a francia-spanyol határ között fekszik. Kivételesen nem az autópályán (A 63) mentem, hanem – az utólag igencsak zsúfoltnak bizonyult – D 810 országúton. A nehézségek a városban csak növekedtek. Az autók tömegei lépésben araszoltak, kerülgették a háztömböket, keresgélték a parkolóházakat (hiába, dugig voltak), a felszíni parkolás lehetőségét, de nem találták. Én sem. Képzeljünk el egy Balatonfüredet vagy Siófokot egy meleg júliusi vasárnap délelőtt.

Tanulság: ide nyáron jönni nem szabad (én augusztus 4-én próbálkoztam), sokkal inkább tavasszal vagy ősszel. Ezért aztán itt sem saját élményeken alapuló beszámoló, sem fotó nem lesz. Azt azért étvágygerjesztőként megemlítem, hogy miről híres Saint-Jean-de-Luz? (Wikipedia és javított Google fordítás)

Saint-Jean-de-Luz egy halászkikötő a baszk tengerparton, ma már híres üdülőhely, amely építészetéről, homokos öbléről, a napsütés minőségéről és a konyhájáról ismert. A város Biarritztól délre, a Nivelle folyó jobb partján fekszik, Ciboure-ral szemben. A kikötő a torkolatnál fekszik, közvetlenül azelőtt, hogy a folyó csatlakozik az óceánhoz. Larrun csúcsa körülbelül 8 km-re (5 mérföldre) délkeletre található a várostól. A csúcsra a Petit train de la Rhune vonattal lehet feljutni, amely a várostól 10,5 km-re (6,5 mérföldre) keletre, a Sare felé vezető D4-es úton indul a Col de Saint-Ignace-tól.

A Saint-Jean-de-Luz-öböl egy természetes kikötő a Vizcayai-öböl délkeleti részén. Erős tengerfalainak vagy gátjainak köszönhetően, amelyek megvédik a várost az Atlanti-óceán teljes vadságától, a Baszk-parton fürdőzők kedvencévé vált. Bár a tengerparti üdülőhely viszonylag új keletű, maga a kikötő évszázadokra tekint vissza.

Történetének legkiemelkedőbb pontja XIV. Lajos és Mária Terézia spanyol hercegnő 1660-ban kötött házassága. 1659-ben Mazarin bíboros több hónapot töltött Saint-Jean-de-Luzban, ahonnan szinte napi kirándulásokra indult a Bidassoa folyó Fácán-szigetére a francia-spanyol találkozókra, amelyek eredményeként létrejött a Pireneusi Szerződés. A megállapodás egyik záradéka volt XIV. Lajos házassága Mária Teréziával, Spanyolország infánsnőjével. A felek Saint-Jean-de-Luzt és templomát választották az 1660. június 9-i királyi esküvő helyszínéül. A házasság a történelem egyik legfontosabb politikai házassága volt, amely véget vetett egy keserű és hosszú háborúnak.

Ma a katedrális látogatói láthatják, hogy a főbejárat le van falazva. Két legenda is foglalkozik ezzel a furcsasággal: az első szerint az ajtót, amelyen a házaspár áthaladt, később azért zárták be, hogy a Franciaország és Spanyolország közötti viszály lezárását jelképezze. A helyiek körében népszerűbb elmélet az, hogy XIV. Lajos király azért rendelte el, hogy zárják be az ajtót, hogy így más házaspár ne mehessen be a templomba az ő nyomdokaikban

A városban számos XVII-XVIII. századi lakóház található a Quai de L’Infante, a Rue Mazarin, a Rue Gambetta és a Place Louis XIV mentén. Ezek közül az egyik, amely a Quai de L’Infante mellett épült 1640. körül, a “Maison Joanoenea” nevet viseli és itt tartózkodott az anyakirálynő, Anna osztrák királynő is XIV. Lajos és Mária Terézia házassága előtt. A helyiek ezt a házat “Maison de l’Infante” néven emlegetik. Ma népszerű turisztikai látványosság és múzeum.

A Verdun téren egy emlékmű tiszteleg az első és a második világháborúban elesett katonák emléke előtt, a Quai L’Infante egy másik emlékműve pedig az Orion ellenállási mozgalom emlékét őrzi. Ez a második emléktábla a francia menekülési hálózatok munkájának fontosságára emlékezik, amelyek segítettek az embereknek elkerülni az elfogást a megszállt Franciaországban a második világháború alatt. Végül néhány bunker is látható a part mentén. Ezek a hírhedt atlanti fal részét képezték, a német védelmet a szövetségesek nyugat-franciaországi inváziója ellen. Néhány maradvány még mindig látható a Santa-Barbe sétányon.

A következő – késői ebéddel összekötött – megálló már Baszkföld Spanyolországhoz tartozói részébe esett, ezért folytatásként a „Bilbao és San Sebastian” blog lapozgatását ajánlom.

Telki, 2022. november 11.
Réthy Imre