BASZKFÖLD I. – BILBAÓ


Bevezetés és logisztika

Régi vágyam teljesült ezzel a nyolcnapos úttal, aminek a keretében a Baszkföldre, Kantábriába és Biarritzba látogattam. Eredetileg természetesen Ágnes, a feleségem is velem tartott volna, de a „családi COVID” miatt neki sajnos le kellett mondania az utat.

Budapestről Bilbaóba legegyszerűbben Madridon keresztül lehet repülni, A repülőtéren már várt a bérelt autó, amit egy hét múlva a santanderi repülőtéren adtam le. (Elvben – ügyes szervezéssel – egy négynapos autóbérléssel is meg lehet oldani a programot.) Bilbaóban négy, Santanderben három éjszakát töltöttem. A bilbaói szállodának (Hotel Miro) több előnye is volt: pont előtte van egy hatalmas földalatti parkoló bejárata, másrészt az ablakból príma kilátás nyílt a 200 méterre található Guggenheim Múzeumra.

Szintén tudom ajánlani Santanderben a Hotel Bahia-t, elsősorban abszolút központi fekvése miatt. Itt a szállodának magának van tágas mélygarázsa.

Baszkföld

Már gyerekkorom óta bizsergető rejtély övezte a fejemben a baszkokat. Kik ők, milyen fura nyelven beszélnek és hogyan kerültek oda, ahol vannak? Aztán jöttek a hírek az ETA-ról, a robbantásokról, gyilkosságokról. Napjainkban szerencsére béke (és átlagon felüli jólét) van Baszkföldön, de a titokzatosság és a kíváncsiság megmaradt bennem.

Ennek az írásnak a kereteit szétfeszítené a baszk történelem részletes ismertetése, de pár fontos – önző módon engem is érdeklő – kérdésre azért ki fogok térni. Amikor Baszkföldről beszélünk, általában két fogalom keveredik. Tágabb értelemben Baszkföld azt a területet jelenti, ahol ma baszkok élnek. A baloldali stilizált térkép ezt mutatja be. A három lila megye alkotja a Spanyolországhoz tartozó Baszk Autonóm Tartományt (Bilbao Bizkaia megye, San Sebastian Gipuzkoa megye fővárosa).A zöld terület a mai spanyolországi Navarra tartomány, míg a három sárga terület Franciaország Pyrénées-Atlantiques megyéjének részét képezi. (Biarritz Lapurdi-ban található.)

Baszkföld, Bilbao

„Bár számtalan elmélet született ebben a témában, a baszk nép pontos eredete ismeretlen. Vannak, akik azt állítják: a baszkok az indo-európai népekkel együtt, mintegy 4000 évvel ezelőtt érkeztek jelenlegi lakóhelyükre. Ezt az elméletet azonban földrajzi és régészeti szempontból is cáfolták már. Mások az Ibériai-félsziget őslakosaitól eredeztetik őket. A legfantáziadúsabb elméletek egyenesen az elpusztult atlantiszi nép leszármazottainak tartják őket. A tudósok igazából csak egyvalamiben értenek egyet:
abban, hogy a baszkok évezredek óta ugyanazon a helyen élnek, tehát Európa legősibb, egyhelyben élő nemzetét alkotják. Hasonló homály övezi a baszk nyelv (baszkul euskara) eredetét is. Bár léteznek elméletek, melyek a baszkot a grúz, a berber, sőt, a kecsua nyelvvel rokonítják, a legtöbb tudós azt a véleményt osztja, mely szerint az euskara nem sorolható be egyetlen ismert nyelvcsaládba sem, hanem egy önmagában álló, külön nyelvcsaládot képez.” ( https://mult-kor.hu/20040312_baszkfold_tortenelme )

Még azt említem meg, hogy a spanyol Baszkföldön a baszk nyelv hivatalos használata városnevekben, feliratokban stb. teljesen általános, ugyanakkor Franciaországban (pl. Biarritzban) ennek nyoma sincs. Felszínes tapasztalatom alapján úgy tűnik, hogy Franciaországban a kulturális autonómia ismeretlen fogalom. Az más kérdés, hogy a spanyolországi megyékben érzésem szerint a tartományi hivatalos szervek kicsit „túltolják” a baszk nyelv használatát, mert a hétköznapokban én nem találkoztam a baszk nyelvvel, akár beszédben, akár írásban. Még a baszk nevű fodrásznő is spanyolul beszélt a baszk nevű anyjával és gyermekeivel.

Ugyanez igaz a vendéglátásra is: még a baszk nevű éttermekben is spanyol és angol az étlap. Ettől függetlenül a baszk nacionalizmus lépten-nyomon „benne van a levegőben”. Baszk zászló leng majdnem minden téren, míg spanyol zászlóval Bilbaóban és San Sebastianban három nap alatt nem találkoztam. A baszk nacionalizmus egyik példaképe az Athletic Club de Bilbao, amiben csak baszk labdarugók játszhatnak. (Még Iñaki Williams is Bilbaóban született.) Fontos kiemelni, hogy a Baszk Autonóm Tartomány gazdasági szempontból Spanyolország egyik legfejlettebb része. Friss adatot nem találtam, de például 2013-ban a baszk egy főre eső GDP 34 %-kal haladta meg a spanyolországi átlagot. Bevezetésként ennyi legyen elég, a többi részlet majd kiderül útközben.

Bilbaó

Bilbaó Baszkföld legjelentősebb és legnépesebb (350 ezer lakos) városa a képen is látható Nervion folyó két oldalán terül el.

Guggenheim Múzeum

Látogatásunkat mi mással kezdhetnénk, mint a város emblematikus épületével, amit. Frank Gehry kanadaiamerikai építész tervezett? (Ne felejtsük el a jegyet interneten napokkal korábban megvásárolni.) Az épületen lévő hajlított élek véletlenszerűen lettek megtervezve és megjelenítve. Az építész erre hivatkozva mondta, hogy: „az élek véletlenszerűsége a fények mozgását követi”. Amikor megnyílt a nyilvánosság előtt 1997-ben, azonnal a világ leglátványosabb dekonstruktivista épületei között emlegették. A múzeum tervezése és kivitelezése Gehry stílusának és metódusának mintapéldája. Kikötői városba szánták, ez ihlette a hajó formát. (Wikipedia)

A múzeum előtti téren egy hatalmas, növényekből kirakott West Highland Terrier fogad minket. Ő Puppy és 1992-ben készítette Jeff Koons amerikai művész. Az épület belseje is izgalmas építészeti szempontból és itt is alig látni egyenes vonalat.

Amennyire egyedülálló maga az épület, annyira nem nyűgöztek le a modern művészeti kiállítások. Azt gondolom, ezen a téren a mi Malagánk elbőbbre jár Bilbaónál. Azért álljon itt pár példa minden kiállításról.

Mozgás, autó, művészet, építészet (Motion, auto, art, architecture)
A kiállítás az automobilok művészetre gyakorolt hatását vizsgálja, több mint 40 csodálatos, egyedi és ritka gépkocsi kiállításával. Tipikus példa a lenti képeken a Carl Benz által 1886-ban szabadalmaztatott első „lónélküli kocsi” és ugyanaz a jármű Warhol műalkotásán.

A következő oldalon egy szárnyakkal ellátott Cadillac Eldorado az 1950-60-as évekből.

Jean Dubuffet

Jean Philippe Arthur Dubuffet (1901. július 31. – 1985. május 12.) francia festő és szobrász. Idealista esztétikai megközelítése az úgynevezett “alacsony művészet” volt, amely mellőzte a szépség hagyományos mércéit és helyette a képalkotás hitelesebb és humanisztikusabb megközelítését választotta. (Wikipedia) Íme három példa:

A fenti sorozat címe: Jobbra néző profilok I-XIV. (1962.). Lent: Nunc Stans (1965.).

A Nunc Stans alkotásnak kinagyítva sincs több értelme. Jobbra A kutya 1976-ból.

A mesterművekből álló állandó kiállítás nem hagyott bennem mély nyomot. Lehet, hogy bennem van a hiba, de Warholon kívül a többi modern művészt nem ismertem.

Seurat rajzai

George Seurat (1859 – 1891.) jó nevű francia művész,akinek festményei minden komolyabb impresszionista gyűjteményben megtalálhatóak. Ő „fedezte fel” a rá jellemző pointillizmust.
A Guggenheimben most hagyományos grafikáit állították ki. A rajz címe: Fehér vitorla.

Richard Serra: Az idő anyaga (1994-2005.)

Egy több, mint 1.000 négyzetméteres hangárszerű csarnokot foglal el Richard Sarre nyolc „acél izé”-je. Szobroknak nem hívnám őket, bár a szabadban egy játszótéren egyikük-másikuk még akár jól is mutathatna. Könnyedén el lehetne bújni közöttük.

Ennél – természetesen – jobb véleménnyel van a múzeum honlapja, bár a leírástól nem lettem sokkal okosabb.

„Az idő anyaga” lehetővé teszi a néző számára, hogy érzékelje a művész szobrászati formáinak fejlődését, a kettős ellipszis viszonylagos egyszerűségétől a spirál összetettségéig. A szoborcsoport utolsó két darabja forgástestekből és gömbökből készült, amelyek különböző hatást fejtenek ki a néző mozgására és észlelésére. Ezek váratlanul átalakulnak, ahogy a látogató körbe-körbe sétál, felejthetetlen, szédítő térérzetet keltve a mozgásban. Az egész szoba a szobormező része. Ahogyan más sok darabból álló szobornál is tette, a művész tudatosan rendezte el az alkotásokat, hogy átmozgassa a nézőt rajtuk és az őket körülvevő téren. Az alkotások elrendezése a galéria területén eltérő, mindig váratlan arányú (széles, keskeny, hosszú, tömörített, magas, alacsony) folyosókat hoz létre. A telepítés időbeli haladást is tartalmaz. Egyrészt ott van az időrendi idő, ami ahhoz szükséges, hogy végig járjuk és megfigyeljük az elejétől a végéig. Másrészt ott van az az idő, amely alatt a néző megtapasztalja a vizuális és fizikai emlékezet töredékeit, amelyek egyesülnek és újra átélhetőek lesznek.

( https://www.guggenheim-bilbao.eus/en/the-collection/works/the-matter-of-time )

A Tulipánok (az épületen kívül)

Akkor már inkább jöjjenek búcsúzásként „A Tulipánok”. A hatalmas méretekre fújt (több mint 2 méter magas és 5 méter átmérőjű) sokszínű ballonvirágcsokor szintén Jeff Koons alkotása. Kifogástalan, fényvisszaverő rozsdamentes acél felületeivel a kompozíció egy banális tárgyat alakított át valami csillogó ikonikussá.

A Guggenheim- vagy Bilbaó-hatás

„A Bilbaó-hatást általában a Gehry által tervezett épület városra gyakorolt hatásaként értelmezik. Azonban Bilbaóban ez nem minden. A Guggenheim múzeumot egy mézes- mázas csalinak szánta a város – sikerrel. De az igazán nagy dolog az a több, mint 25 éve folyó városfejlesztési munka, amelyet a baszk tartomány, a városvezetés és a helyi szolgáltatók / nagyvállalatok közösen, konzorciumba tömörülve végeztek el.

A Guggenheim az indítómotor, de Bilbaó egy azóta csodálatosan ketyegő gépezet. Ma már mindegy a városnak, hányan látják a világhírű múzeumot. Metrót (Foster) és villamost építettek, repülőteret (Calatrava), minden vasutat letesznek a föld alá, a felszabadult területeken hatalmas város és köztérfejlesztési projektek folynak. Harminc éves folyótisztítási programba kezdtek és az összes folyópartot felújították pihenőfunkciókkal, gyalogoshidakat építettek. Új lakónegyedek nőttek ki a földből, ahol föld alatt vezetett hidraulikus szemétgyűjtő rendszer van automatikus szelektáló-központokkal.

Az új negyedekben stadion, kultúrközpont, és tucatnyi szolgáltatás épül, pályázattal helyi építészek építenek hol rosszat, hol csodásat. Mindezt egy BilbaoRia2000 nevű holding koordinálja, aki a rozsdaterületeken épülő ingatlanok értéknövekedéséből finanszírozza a közterek és közfunkciók kiépítését. Persze a leromlott ipari városnak kellett a csili-vili Guggenheim, indítómotornak.””

( https://tarsas2010.blog.hu/2011/03/13/a_bilbao_effekt ).

Szent Antal templom (Iglesia de San Antón)

Attól tartok, túl sokat időztünk a Guggenheim Múzeumban, ideje igyekezni, mert a következő célpontunk, a belvárosi Szt. Antal templom pontban kettőkor bezár. Mehetünk az ötös villamossal (10 perc, 5 megálló a Guggenheimtől Atxuri irányába, a megálló neve: Ribera), vagy taxival. (Látogatásom idején, 2022. augusztusában a villamost éppen felújították és nem közlekedett.)

A folyóparton már a XIV. században is állt egy templom, de a ma látható későgótikus épület csak 1510. körül készült el. Még későbbi a piac felé eső reneszánsz stílusú homlokzat. A templom többször lett árvíz áldozata, legutoljára 1983-ban. Nekem különösen a templom egyszerű, világos belső tere és a szokatlan stílusú főoltár tetszett.

A lap tetején a templom oldala, eme sorok felett pedig a homlokzat látszik. A templom névadója Remete Szent Antal (251 – 356. január 17.) az egyik első ismert keresztény remete, a sivatagi atyák egyike. Hét levele maradt fent, amelyekben a fiatal szerzeteseknek ad aszketikus szellemiséget tükröző útmutatást a lelki élettel kapcsolatban.

La Ribera piac

A Guinness Rekordok Könyve által 1990-ben a világ legnagyobb fedett élelmiszer vásárcsarnokaként elismert La Ribera piac központi elhelyezkedése révén évszázados történelemről tanúskodik. A piachoz csatlakozó Casco Viejo negyed (Óváros) hét utcája megőrizte élénk középkori hangulatát, míg a közeli Atxuri állomás és a szemközti parton található polgári paloták emlékeztetnek a város XIX. századi ipari növekedésére.

Emiliano de Arriaga író úgy jellemezte ezt az ételtemplomot mint „olyan piacot, ahol a legkifinomultabb ínyencek minden igényét kielégítik”. Ezek a szavak – amelyeket még a régi piacról írtak – messze nem veszítették el értéküket és ma jobban tükrözik a valóságot, mint valaha. Hagyományos standok széles hús-, hal-, gyümölcs- és zöldségválasztékkal, valamint közel tucatnyi vendéglátóhely találhatóak a csarnokban.

A jelenlegi épületet 1929-ben építette racionalista és art deco stílusban Pedro Ispizua – egy Gaudí mellett képzett építész – egy régi épület helyére, amely az 1920-as évek végén már elviselhetetlen hőségnek és rossz szellőzésnek. A megnyitón részt vett az akkori spanyol kormány hivatalos delegációja, Primo de Rivera vezetésével, A piacépület a racionalista stílus nyilvánvaló jeleit mutatja. Belül egy gyárra hasonlít, hatalmas, oszlopoktól mentes terekkel és Art Deco ólomüveg ablakok kiterjedt gyűjteményével, amelyek fénnyel árasztják el a belső teret.

A fenti dicsérő szavakat még otthon olvasva, logikus, hogy én is a piacon szerettem volna ebédelni. Sajnos erre szinte esélyem sem volt akkora volt a tömeg a Food Courtban. Pedig nagyon hívogatóak voltak az ételek. Tanulság: legközelebb nem kell reggelizni és már dél körül ide kell jönni egy korai ebédre.

Elegáns XIX. századi polgári paloták a folyó piaccal szembeni oldalán. Az ipari fellendülés emlékei.

Óváros (Casco Viejo vagy Las Siete Calles)

Bilbaó óvárosának hét utcából álló rendszere semmit sem változott a XV. század óta, csak a régi városfal tűnt el. Javaslom, hogy induljunk el a piac épületének sarkára merőleges Calle Carnicería Vieja-n (a Google térképen: Harategi Zahar Kalea) és menetközben tegyünk egy-egy kitérőt a keresztutcákban is. Az utca neve a középkorban itt található mészárszékre utal. A látszat ne tévesszen meg minket: a fénykép az ebéd utáni szieszta idején készült (valószínűleg csak az én gyomrom maradt még üres).

Délutánra megint megélénkül a forgalom.


Délutánra megint megélénkül a forgalom.

A Calle Carnicería Vieja egyenesen a katedrális előtti térre (bal oldali kép) vezet minket. Középen egy elegáns illatszerbolt ugyanebben az utcában. Jobbra egy csöppnyi ajándékbolt baszk zászlókkal.

Szent Jakab katedrális (Bilboko Donejakue katedrala)

A mai katedrális helyén már a város hivatalos alapítása (1300.) előtt is állhatott egy egyszerű vallási létesítmény. A mai templom a XIV-XV. századokban épült.

A templom 1950-ben emelkedett „katedrális” szintre, amikor létrejött a Bilbaói Római Katolikus Egyházmegye, amelynek élén azóta püspök áll. Érdemes megfigyelni a középkori gótika és a XIX. neogótikus stílus keveredését. Ez utóbbira szép példa a térre néző főbejárat. A templomhoz egy kolostor és egy szép kerengő is tartozik. Bilbao legfontosabb katolikus templomának névadója Szent Jakab, ekintettel arra, hogy a templom a Szent Jakab zarándokút – fokozatosan jelentőségét veszítő – északi ágának egyik állomása. (A fő útvonal napjainkban Pamplonán, Burgoson és Leónon keresztül vezet.)

Archeológiai Múzeum (Bizkaiko Arkeologi Museo)

A katedrálistól pont öt perc sétával érhetjük el az Archeológiai Múzeum szerény épületét. Nemcsak az épület „szerény”, hanem – meglepő módon – a gyűjtemény is. Persze rengeteg Baszkföldről származó tárgyat, római kori amforát, szobrot, páncélt, patkót mutatnak be, de egy árva szót sem találtam a „baszkokról”. Azaz mintha a megmaradt történelmi emlékek nem a baszkokhoz, hanem sokkal inkább a rómaiakhoz majd később a spanyol nemesi és katonai rétegekhez tartoztak volna. A következő oldalon a képeken balról jobbra:

  • A múzeum épülete.
  • Szt. Emeterio és Szt. Celedonio szobra (1510. körül). A két mártír szent a kantábriai Santander és a La Rioja tartományban található Calahorra védőszentjei. Mindketten római katonák voltak, akiket a mai La Rioja tartomány területén végeztek ki a keresztény vallás gyakorlása miatt i.sz. 298-ban.
  • Középkori lovagi páncél.

Plaza Nueva

Csupán két perc sétával elérhetjük ezt a hangulatos neoklasszicista teret (épült 1829-között), ami egy szabályos négyszöget alkot. A tér fő funkciója manapság a gasztronómia, legalább húsz éttermet, vendéglőt, bárt számoltam az árnyékot adó árkádok alatt. Itt végre nyugodtan megebédelhettem, bár nem volt könnyű helyet kapnom.

Egy fénykép többet mond ezer szónál:


Egy fénykép többet mond ezer szónál: Az igényes Art Deco portál miatt választottam ezt az éttermet. Innen már visszafelé vezetett az út a szállodába.

Esti jazz koncert a Guggenheim Múzeum teraszán

Még otthon vettem jegyet erre az eseményre a múzeum honlapján. A földszinti bisztró utca felőli terasza volt a helyszín és a belépőjegy mellett lehetett rendelni előre egy tapast (vaddisznófej és padlizsánkrém) és egy pohár bort is. A vaddisznófej tapas nem az én világom, de a három zenész így is kellemes hangulatot teremtett, miközben adattároló helyet tudtam felszabadítani agyamban.

Museo de Bellas Artes

Másnap reggel végre nem kellett sietnem, mert csak egy szerényebb méretű program várt rám, igaz az belenyúlt a késő estébe is. A napot a szálloda közelében (gyalog három perc) található Szépművészeti Múzeumban kezdtem. A gyűjtemény meglepően színvonalas és érdemes (indokolt) bő egy órát eltölteni itt. Bár a múzeum az utcafront felől csak egy egyszerű épületnek tűnik, a valóságban sokkal nagyobb, mert építettek mögé egy modern kiállítási létesítményt is. Én csak pár kiragadott példát mutatok be.

A régi épület termeiben ügyesen kombinálják egy-egy klasszikus és modern művész alkotásait. Az egyik ilyen párosítás például Francisco de Zurbarán (1598-1664.) és Isabel Baquedano (1936-2018.).

Isabel Baquedanotól még egy kép látható a teremben, aminek a címe „Az asztal”. A valóságot
végtelenül leegyszerűsítő festmény egy szálloda éttermi asztalt ábrázoló fénykép alapján készült.
Eddig semmi különös sincs a dologban.

Ugyanakkor elkezdett mocorogni bennem a kisördög és nem értettem, hogy a kontextusból kiragadva miért került ide ez a kép? Két eset lehetséges.

A kurátor teljesen véletlenül állította ki a képet. („Jó ötletnek tűnt.”) Vagy A kurátor szabad asszociációs képessége az enyémmel vetekszik és a festmény valójában reflexió Zurbarán másik híres festményére, ami a sevillai Museo de Bellas-ban található.

Balra egy tipikus Goya portré (Bernanda Tavira), jobbra pedig El Greco egyik „Angyali üdvözlet” c. festménye. (El Greco-val, az angyali üdvözlettel és a szeplőtelen fogantatással részletesen a Kasztília II. blog Toledóról szóló fejezete foglalkozik.) A következő oldalon egy flamand bankett (talán egy parasztlakodalom) szatirikus ábrázolása látható. A képet Jan Mandijn festette 1550. körül.

Sokkal sötétebb kort ábrázol a következő, Agustin Ibarrola által készített alkotás:

Guernica bombázására a spanyol polgárháború során, 1937. április 26-án került sor. Ez volt az egyik első jelentős, lakott települést érő és civil áldozatokat követelő légibombázás. Az akció célja a földi erők közvetett, taktikai támogatása volt, de a kibontakozó tűzvész hatására a történelmileg fontos település egy része is megsemmisült.

Befejezésül álljon itt egy vidámabb festmény 1915-ből, ami akár a szocialista realizmus előfutárának is tekinthető. A képet Aurelio Arteta (1879-1940) festette és a címe: „Baszk parasztnők gyümölcsökkel és zöldségekkel”.

Casilda Iturrizar park

Bilbao nagy zöld tüdeje, a Doña Casilda Park a Szépművészeti Múzeum mellett kezdődik. A park neve a nagy bilbaói jótevő, Casilda Iturrizar (1818-1900.) előtt tiszteleg. Ez a városi gyümölcsöskert szökőkutakat, pergolát, körhintát és egy tavat rejt magában kacsákkal, hattyúkkal és pávákkal. Ezért közismerten „kacsaparknak” is nevezik.

A jobboldali képen egy hangulatos platánsor, a bal oldalin pedig a bilbaói (XX. századi) terrorizmus áldozatainak emlékműve látható. (Ajánlott HBO minisorozat: Patria.) Itt érdemes üldögélni, lődörögni, de azért haladjunk előre is a park túlsó kijárata felé.

Euskal Itsas Museo

A park végétől már látnunk kell ezt a hatalmas darut, ami a Baszk Hajózási Múzeum jelképének is tekinthető. Ez a múzeum a hajózással és a bilbaói kikötő történelmével foglalkozik. A kiállítás legérdekesebb része az 1511-ben létrejött bilbaói kereskedelmi önigazgatási szerv (Konzulátus) történetét mutatja be. Érdekesség, hogy a város Kasztíliai Johanna királynőtől kapta a kiváltságot, aki később „Őrült Johanna” ragadványnéven vonult be a történelembe. Ez a testület irányította és szabályozta 300 éven keresztül a tengeri kereskedelmet és nagyban hozzájárult a város gazdasági fejlődéséhez. Természetesen a hajózási múzeum más érdekességeket is tartalmaz, többek között a hajógyártás és a kikötő történelmének részletes bemutatását valamint egy később meglátogatandó speciális híd makettjét.

A Konzulátus vezetőségének elegáns hajója:

A Konzulátus vezetősége minden évben nagy ünnepség keretében hajózott végig a folyón, egészen a tengertorkolatig. Ilyenkor az urak elegáns ruhát viseltek és magukkal vitték a szervezet zászlóját és címerét. Ez alkalommal választották meg egy évre a révkalauzt, akinek a feladata volt a kikötői forgalom ellenőrzése és szabályozása. A Konzulátus irodájának rekonstrukciója:

San Mamés stadion

Egész közel a hajózási múzeumhoz (a térkép szerint 600 méterre, de nekem még kevesebbnek tűnik) a folyó partján található Bilbao híres labdarugó stadionja, amit évente legalább 19 alkalommal látunk a Spíler-2 sportcsatornán. Természetesen leginkább belülről és nem kívülről, de azért így is közeli ismerősként köszöntöttem. A jelenlegi stadion 2013-ban adták át. 2020-ban a labdarugó EB egyik helyszíne volt.

A stadion ad otthont az Athletic Club de Bilbao spanyolországi baszk labdarúgóklubnak. A Real Madrid CF és a FC Barcelona mellett ez az egyetlen klub, amely fennállása óta csak az első spanyol ligában játszott.

Hop-On Hop-Off busz

A stadiontól ajánlom tenni egy kőrt a Bilbao City View autóbusszal. A városnéző busz végállomása pont a Hotel Miro-val szemben van, de a többi megállót a térkép, pláne a prospektus alapján nem könnyű megtalálni. Az általam javasolt felszállási hely a stadion előtti nagy placc melletti Kalea Luis Briñas déli végében található, a többi „rendes” busz megállójával együtt. A lényeg, hogy egy kb. két méter magas piros oszlopot keressünk

( https://bilbaocityview.es/rutas/pagina-rutas )

Nem feltétlenül érdemes az egész útvonalat egyben megtenni, a lényeg pont az, hogy szabadon le- és felszállhatunk a kb. félóraként érkező buszokra. (A menetrend még „tájékoztatási célokra” is alkalmatlan, a buszok teljesen random módra közlekednek.) Olyan helyen célszerű megszakítani az utazást, ahol várhatóan találunk olyan éttermet vagy tapas bárt, ahol esetleg le is tudunk ülni. (Könnyű azt mondani, gondolhatja az olvasó.) Fontos! Ne feledjük, hogy ma este még egy komoly vacsora is vár ránk, azaz
csak óvatosan azokkal a tapasokkal! A végállomás előtti (10. számú) állomás a Funicular de Artxanda. Javaslom végleg leszállni a városnéző buszról, mert itt új feladat vár ránk. (Innen majd a Guggenheim
múzeum melletti végállomás, vagy a szálloda elérhető egy kb. 15 perces sétával.)

Funicular de Artxanda

Ez Bilbaó siklója, ami egy közepesen nagy hegyre visz fel, ahonnan szép a kilátás a városra és érdemes kicsit sétálni is. A következő képen az alsó állomás látható, ami a buszmegállótól jobbra esik.

Ez meg a kilátás párás időben.

Ma „kimaxoljuk” a közlekedési eszközöket, mert este vár ránk még egy sétahajózás is. A hajó este 7-kor indul. Választhatunk, hogy előtte pihenünk kicsit a szállodában, vagy lődörgünk a környéken. A hajóállomás 10 perc séta a sikló alsó állomásától.

El Bote Tours Bilbao (Pío Baroja Plaza)

Ez a hajóállomás neve a Google térképen. A hajó és az üzemeltető cég neve Bilboats. A jegyet itt lehet előre megvásárolni: https://www.bilboats.com/en/sailing-bilbao/

Az út kereken egy óráig tart. Előszőr a Belvárossal, majd Bilbao folyómenti külső –rozsdaövezetes hatású – negyedeivel ismerkedhetünk meg. Ez a rész leginkább a ferihegyi gyorsforgalmi út környezetére emlékeztetett engem. Elhaladunk a stadion, a hajózási múzeum daruja, a Guggenheim múzeum és az Iberdrola toronyház mellett is. Hatalmas pók a Guggenheim múzeum mellett.

Egy kecses gyalogoshíd és modern lakóépületek a folyó partján:

Rozsda marja…..

Szerintem ennyi kép pont elég ízelítőnek. Pláne, hogy még mindig nincs vége a napnak. A hajóállomástól már megint (még mindig) célszerű gyalog megközelíteni az éttermet (elvben nyolc, valóságban inkább 12 perc). Nem érdemes sietni, inkább nézelődjünk kicsit a belvárosi forgatagban. A bilbaóiak esténként az utcákon élnek.

Restaurante Abando (Colón de Larreátegui Kalea, 31,)

Csak napokkal korábbi foglalással kapunk itt bármelyik este helyet:

Igen, tömeg van mindenütt: az utcán, a bárnál és az étteremben. Az „olcsó, gyors, jó minőségű” felsorolásból itt csak egyet választhatunk, azaz a hely nem olcsó. a kiszolgálás lassú, viszont kiváló a hangulat és a minőség.

A menü inkább az Andalúziában megszokott mediterrán jellegű, enyhe baszk kiegészítéssel.
http://www.restauranteabando.com/es/carta . Egy példa az utóbbira a bátraknak: Callos y morros a la bizkaina. (A baszk konyha részletes bemutatásától ebben az írásban helyhiány miatt eltekintek.) Én előételnek egy fantasztikus kacsa- vagy libamáj kompozíciót ettem (Foie Micuit).

A főétel egy sima steak volt, de ami inkább felkeltette az érdeklődésemet az a szomszéd társaságnak felszolgált Szent Jakab kagyló volt, amit gázpisztollyal sütöttek az asztal mellett.


Telki, 2022. november 14.
Réthy Imre