Az igaz hitűek andalúz városa, Santa Fe


Santa Fe szerényen bújik meg nagy testvére Granada oldalán, amelynek tulajdonképpen létezését köszönheti. Története túlmutat egyetlen város történetén, mert négy különböző, a középkori világ történelmét meghatározó szál fut itt össze egyetlen pontban. Granada elfoglalása a katolikus királyok által, Boabdil, az utolsó granadai uralkodósorsa és Kolumbusz útnak indulása mind ehhez a nem túl nagy városkához kötődik.

Santa Fe, Történelem, Granada, Andalúzia

A klasszikus iszlám 800 éven át uralta Spanyolországot. Abban az időszakban, amelyet Európában sötétközépkorként emlegetnek, az iszlám emelte magasra a kultúra zászlaját közkönyvtáraival, költészetével, liberális humanizmusával, klasszikus tudományaival, mérnöki, orvosi és egyéb vívmányaival. Az iszlám találta ki az egyetem intézményét. Nem is egy szempontból Európa az iszlámterméke. Az iszlámnak a rekonkviszta – egy hosszú, több évszázados harcokkal teli időszak – vetett véget, melynek során az Ibériai-félsziget felszabadulta VIII. század óta fennálló muszlim uralom alól és új királyságok jöttek létre a visszahódított területeken: Portugália, Kasztília és Aragónia. Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella 1479-ben házasságot kötött, így a mai Spanyolország egész területének urai lettek. A keresztes szellemtől átitatott két uralkodó minden „idegen testet” el akart távolítani az országból, így nemsokára, 1492-ben, elesett Granada, a nyugat-európai muszlimok utolsó védőbástyája.

Granada eleste, Santa Fe létrejötte

Granada elesete, Santa Fe, Spanyol történelem

Az utolsó felvonás a mórok által 1481-ben kirobbantott háborúval kezdődött. Az első mór sikerek után a granadaiak hamar defenzívába szorultak, ráadásul az emír, Abu, Hasszán fia, Boabdil apja elleni lázadása is tovább forgácsolta erőiket. Amikor aztán a XII. Muhammad néven magát emírnek kikiáltó Boabdil keresztény fogságba esett, Izabella és Ferdinánd csak azzal a feltétellel engedték szabadon, ha oldalukon harcol tovább apja ellen. A mór állam az 1480-as évek végére összeroppant, kikötőit is elvesztette, és ezután már az újabb pálfordulást végrehajtó Boabdil is hiába próbálta megállítani a spanyol előrenyomulást. A keresztény seregek 1491. tavaszán vették ostrom alá Granadát, Boabdil pedig a kilátástalan helyzetet látva nyolc hónap után megnyitotta a városkapuit. Santa Fé Granada elfoglalása idején a katolikus uralkodók seregeinek katonai tábora volt. A történet szerint a tábor 1491-ben leégett és Kasztíliai Izabella, hogy csapatai morálját erősítse, elrendelte, hogy a helyszínen építsenek várost, Santa Fe-t. A várost 80 nap alatt felépítették több toronnyal, falakkal, körülötte egy vizesárokkal, valamint négy kapuval melyek keletre Granada, délre Sevilla, északra Jaén és nyugatra Loja felé vezetnek. Elrendezése kereszt alakú, nevét – Santa Fe jelentése Szent Hit – a muszlimok elleni harc keresztény szimbólumaként kapta. Abban az időszakban mintegy 60 000 spanyol katona tartózkodott benne illetve a környékén. 1491-ben a kasztíliai I. Izabella és az aragóniai II. Ferdinánd felszólította XII. Mohamedet, hogy adják fel Granada városát, amelyet a kasztíliaiak ostromoltak. Végül 1492. január 2-án Granadát feladták és a királyi körmenet Santa Fe-ből egy Granadától alig több mint egy mérföldnyire lévő helyre vonult, ahol Ferdinánd elfoglalta helyét a Genil folyó partján. Egy szemtanú által írt levél hat nappal az esemény után így rögzítette a történteket: „ A mór szultán körülbelül nyolcvan-száz lovassal és díszruhában kijött, hogy megcsókolja felségünk kezét és átadja a város kulcsait. XII. Mohamed hajthatatlan anyja azonban ragaszkodott ahhoz, hogy megkímélje fiát attól a végső megaláztatástól, hogy Izabella kezét megcsókolja. ”Boabdil sértetlenül hagyta városát és palotáit ellenfelei kezén, cserébe egy megadási szerződésért, amely garantálta a lakosok jogait: megtarthatták vallásukat, törvényes vallási hatóságaikat, javaikat és még fegyvereiket is (kivéve a lőfegyvereket). A hatvanhét pontból álló szerződés olyan kitételeket is tartalmazott, hogy egyetlen keresztény sem kukucskálhat át a falon egy muszlim házába vagy a mecsetbe, nem helyezhetnek rájuk semmiféle kitűzőt vagy megkülönböztető jelet és ha egy keresztény elneveti magát egy muszlim napi áhítatának teljesítése, böjtjének betartása vagy bármely más vallási szertartás során, azt meg kell büntetni.

A szerződés aláírása után Boabdil egy kisebb tartományt kapott Granadától délre ahol száműzetésbe vonult. Kiásatta ősei sírját, hogy a keresztények ne pusztítsák el őket és átvitette egy mecset temetőjébe, amely mintegy 140 km-re van nyugatra Granadától. A hagyomány arról számol be, hogy Boabdil a száműzetésbe vezető úton, a “mór utolsó sóhajaként” ismert helyen, az elveszett királyság fővárosa felé fordult, és sírni kezdett. Édesanyja, egy erős asszony, szűkszavúan így szólt hozzá: “Sírj, mint egy nő egy királyságért, amelyet nem tudtál megvédeni, mint egy férfi. ”Új birtoka egy hegyvidéki területen a Sierra Nevada és a Földközi-tenger között volt (Alpujarra). Később, 1493. októberében, átkelt a Földközi-tengeren és Fe-ben telepedett le, egy 1.130 fős udvaroncból és szolgából álló kísérettel. Granada muzulmán lakosságának nagy része ekkorra már Észak-Afrikába menekült, kihasználva a megadási szerződés szabad elvonulást lehetővé tévő záradékát.

Kolumbusz Kristóf színre lép

Kolumbusz Kristóf feljegyzéseiből tudjuk, hogy személyesen jelen volt a megadási szertartáson. “Miután Fenségeik befejezték az Európában uralkodó mórok háborúját, és befejezték Granada nagyvárosának háborúját, ahol ebben az évben, 1492. január 2-án láttam Fenségetek királyi zászlóit fegyverrel az Alhambra tornyaira tűzve”. Ezután itt Santa Fe-ben történt meg – a reconquista végetértével – az esemény, ami a világ és Európa történelmét hosszú századokra meghatározta. 1492. április 17-én a spanyol uralkodó pár megbízta Kolumbusz Kristófot egy nyugatra irányuló expedícióval, melynek célja India elérése, a Kelet gazdag fűszer termővidékeinek felfedezése volt. Előre megosztották az Indiai-szigetek meghódításának hasznát és Kolumbusz alkirályi címet kapott minden olyan területen amelyet felfedez.

Kolumbusz hosszú, fordulatokban gazdag úton jutott el megbízóihoz: az 1451-ben születő hajós egy genovai posztókereskedő család gyermeke volt, mely a törökterjeszkedés, Bizánc és a fekete-tengeri görög kikötővárosok behódolása következtében hamarosan tönkrement. Bár Kolumbusz első tengeri útja a legendák homályába vész, az biztos, hogy 1473 körül az egyik legnagyobb genovai kereskedőtársaság szolgálatába lépett. A vállalat szolgálatában 1476-ban Portugália partjainál hajózott, amikor kalózok támadták meg, menekülni kényszerült és az ibériai országban keresett menedéket. Lisszabonban telepedett le, megházasodott, és mintegy tíz esztendőt töltött az európai hajózás akkori fellegvárában. Itt került kapcsolatba az indiai hajózási tervekkel, ám az ő alternatívája a portugálhajósokkal szemben egy nyugati út volt, ami csakis abban az esetben volt értelmes, ha elfogadták a Föld gömbölyű voltáról szóló, akkoriban még meglehetősen bizonytalan elméletet.

Expedíciója nem csak kockázatosnak, de rendkívül költségesnek is ígérkezett, így hosszú évek kitartó kampányolás után sikerült csak meggyőznie a Spanyolországot egyesítő uralkodópárt, Kasztíliai Izabellát és Aragóniai Ferdinándot, hogy támogassák útját. Ezt megelőzően azonban sikertelenül próbálkozott a portugál és az angol királyiudvarban, valamint Velence és Genova vezetőinél is. A Kolumbusz ötletével szembeni általános szkepticizmus oka elsősorban a tervezett utazás hosszára vezethető vissza. Ekkor ugyanis még meglehetősen eltérő becslések születtek arról, hogy a „földkerekség” – ami az ókortól kezdve Európa, Afrika és Ázsia összefüggő földterületét jelentette – pontosan mekkora területet foglal el a bolygón. Ptolemaiosz például úgy gondolta, hogy Eurázsia mintegy 180 hosszúsági fokon keresztül nyúlik el, míg a középkori térképészek ugyanezt 225 fokra becsülték. Kolumbusz ugyanakkor még utóbbit is alulbecslésnek tartotta és amellett érvelt, hogy az összefüggő földterület még ennél is hosszabb – ami egyben azt is jelentette volna, hogy a nyugat felé vezető tengeri út sokkal rövidebb, mint ahogy azt akkoriban gondolták. Ma már tudjuk, hogy ebben a kérdésben egyik érintettnek sem volt igaza: még a Ptolemaiosz által becsült 180 fokra sem terjed ki a kérdéses földterület. Ennek fényében mindenesetre nem hibáztathatjuk II. János portugál király tanácsadóit, akik következetesen elutasították Kolumbusz számítását arról, hogy „alig” 3860 kilométernyi hajózás után már partot lehetne érni Ázsiában.

A Kolumbusz által elképzelt nyugati út azonban valószínűleg tényleg megvalósíthatatlan lett volna 1492-ben, hacsak nem jön közbe a történelem talán legkülönösebb „véletlene”. Hiába tévedett ugyanis Kolumbusz súlyosan úgy Eurázsia méreteit, mint a Föld átmérőjét illetően, nyugat felé tartva a tengeren – ha messzebb is, mint ahogy számított rá – valóban szárazföldet talált. A váratlanul „útba eső” amerikai kontinens pedig olyannyira jól illeszkedett a felfedező elméleteihez, hogy ő maga egészen haláláig abban a hitben élt, hogy Ázsia keleti partjain kezdett neki a spanyol gyarmatok kiépítésének. Kolumbusz végül egészen 1492. április 17-ig kellett várjon arra, hogy az uralkodópára Santa Fe-i katonai táborban kézjegyével érvényesítse tengernagyi és alkirályi kinevezését és kellő támogatást adjon az expedícióhoz.

Ribarics Pál

Utóirat: Köszöntsük szeretettel az Andalúz Utazási Blog új szerzőjét, Ribarics Pált, aki az egyik utolsó „Polihisztor” és szintén gyakori utazó eme tájakon. Pár hasznos infó befejezésül Santa Fe-hez: parkolni szabályosan a középkori falak között szinte lehetetlen. Mi a tudatlanok bátorságával ugyan megálltunk a főtéren, de valószínűleg csak a szerencsének köszönhetjük, hogy nem büntettek meg minket. Az utánunk következőknek azt tanácsolom, hogy álljanak meg bárhol a falakon kívül, de azokhoz közel. A falakkal körülvett rész így is könnyedén bejárható 1/2 – 3/4 óra alatt. Továbbá a főtéren álló templom és múzeum sajnos zárva vannak a 2021. évi földrengések miatt, ellenben a Kolumbusz Kristóffal kötött szerződéshez kapcsolódó látogatóközpont érdektelen. Azaz egy kiadós sétánál többet nem nagyon tehetünk ebben a történelmében gazdag, jelenében kicsit megkopott városban.

SANTA FE LÁTNIVALÓI

https://goo.gl/maps/bJFgk8FeZ3bcpziF7

Neo-mudéjar stílusú városháza, homlokzatát 22 kerámialemez koronázza meg a spanyol amerikai nemzetek címereivel.

A Megtestesülés plébániatemploma, neoklasszikus stílusban, jelenleg nemzeti történelmi emlékmű. Alaprajza latin kereszt, homlokzatát a katolikus uralkodók szobrai uralják. Ennek falán látható a Kolumbusz emléktábla.

A Granada kapu

4 Egy másik kapu a négy közül. Mögötte a heti paic maradványai.

Imre Sra. Silvia Enríquez-zel, a Santa Fe-i önkormányzat egyetlen VOX képviselőjével “barátkozok”, abból az alkalomból, hogy Santa Fe-i látogatásunk napján találkozott az ő elnökük a mi elnökünkkel Madridban.

6 Izabella királyné szobra.

7 Bár Izabella királynéhoz címezve. (Izabella minden mennyiségben)

8 Andalúzia, de talán egész Spanyolország legnépszerűbb gyártójának belépő söre. Amolyan andalúz Dreher, vagy Soproni.

9 Nemesi ház díszes homlokzata.

10 Utcai mini oltár, ad-hoc elmélyüléshez.

11 Egy érdekes szokás. Komoly faajtók előtt is függöny van, talán díszítésnek? Vagy felvágásból?

12 Mozgó „lutri” árus.

13 Emléktábla a Kolumbusszal 1542. április 17-én kötött szerződéscsomag tiszteletére.

14 Alpujarra-i hentesáruk boltja. Ebben a régióban élt Boabdil egy ideig Granada átadása után. Erről a régióról itt olvashatnak részletes beszámolót:

Salobrena és az Alpujarra


A fényképen a jelen blog írója személyesen is bemutatkozik a Kedves Olvasónak.