Almeria és a Cabo de Gata – Nijar Nemzeti Park

Mór kalózok

Vulkánikus Paradicsom

Fóliasátras paradicsom

Almeria Andalucia legkeletibb megyéje. a Costa del Sol szívétől kb. 2 ½ órányi autóútra. Utunk több tíz kilométeren keresztül üvegházak és fóliasátrak ezrei között vezet.

Almería megye mára az üvegházas és fóliasátras zöldség- és gyümölcs- termesztés fellegvárává vált, melyhez természetesen magas színvonalú kertészeti háttéripar is tartozik. A Spanyolország délkeleti csücskében elhelyezkedő régióban szubtrópusi éghajlat uralkodik, az átlaghőmérséklet 18-19˚C fok, és éjszaka sem hűl 0˚C alá, a napsütéses órák száma pedig évi 3000 óra. Ezekkel az előnyökkel szemben csupán 150-200 mm csapadék esik, és a talaj is nagyon kietlen, köves. Májustól augusztusig szinte egyáltalán nincs eső. A növénytermesztéshez kutakból nyerik a vizet. A többnyire 100-300 méter mélyről felhozott öntözővíz minősége jó. Fő növényeik a kaliforniai paprika, a paradicsom, a kígyóuborka, a tojásgyümölcs, a cukkíni és a sárgadinnye, de többek között termelnek még kínai kelt, jégsalátát és okrát.

Körsétánkat érdemes a fellegvárnál, az Alcazaba-nál kezdeni. A várat 955-ben kezdték építeni és a XI. századra készült el. A komplexum ma három részből áll: a külső körzetből, ahova a civil lakosság menekülhetett egy támadás elől, a mór adminisztratív és katonai központból, valamint a rekonkviszta után épített erődből. A vár egyben népszerű filmforgatási helyszín, pl. 1963-ban részben itt forgatták a Cleopatra című filmet is.

Fentről gyönyörű a kilátás a városra, a tengerre és a kikötőre. (Az 1. oldalon szereplő fénykép innen készült.)

Almeria másik emblematikus épülete a Catedral de la Encarnación. Ez az épület azért különleges, mert egyszere tölt be egyházi és katonai védelmi funkciót. Azaz Spanyolország egyetlen templom-erődjével állunk szemben. A korábbi templom – amely a mór mecset alapzatán épült a rekonkviszta után – teljesen elpusztult az 1522. évi nagy földrengés során. A jelenlegi épületet a földrengés után kezdték el építeni késő-gótikus stílusban és 1564-re készült el teljesen. A végleges verzió már magán viseli a reneszánsz jegyeit is. Mivel a várost a XVII. század elején több kalóztámadás is érte, 1620- 1630. között megerősítették a templom védelmi kapacitását és több új fegyvert is beszereztek.

A katedrális előtti tér a főbejárattal. Jól látszanak az erődítésre utaló elemek.

A templom belseje.

Az Alcazaba és a katedrális megtekintésén túl is érdemes egy sétát tenni Almeria bel- városában. Feltűnően gondozott város benyomását tette.

Mi az utunk során Almeria-ban is aludtunk, mert másnap várt ránk még egy kirándulás a Cabo de Gata-Nijar Nemzeti Parkba

Az első megállón- kat, San Miguel de Cabo de Gata üdü- lőfalut célszerű az AL-12-nés AL 3115-n keresztül megközelíteni. Az út a szállodától hi- vatalosan 37 percig tart. A falu a Costa del Sol után megle- hetősen rusztikusnak tűnik.

Az első megállón- kat, San Miguel de Cabo de Gata üdü- lőfalut célszerű az AL-12-nés AL 3115-n keresztül megközelíteni. Az út a szállodától hi- vatalosan 37 percig tart. A falu a Costa del Sol után megle- hetősen rusztikusnak tűnik.

 Az 1.400 állandó lakosú településen két darab kétcsillagos szálloda és néhány hostel található. A parti sétány szépen ki van építve és itt több étterem és kávézó is található. Januári látogatásunk idején nem volt errefelé „nagy élet”, de nyáron biztosan tömegek strandolnak a 4 kilométer hosszú „playa”-n.

A település déli szélétől kb. 150 méterre emelkedik tengerparton a Torreón de Cabo de Gata, ami egy fallal körbekerített középkorinak látszó torony.

Folytassunk utunkat D-DK felé a már ismert AL-3115 jelű tengerparti úton. Utunk 4-5 kilométeren keresztül egy meglehetősen nagy sólepárló telep mellett halad, ahol sze- rencsés esetben több ezer madárral is találkozhatunk. Esetleg meg is állhatunk pár percre egy megfigyelő pontnál.

A sólepárlók végénél egy templom áll ma gányosan az út mellett. Hivatalos neve: Iglesia de la Almadraba de Monteleva. A XX. század elején épült „historizáló” stí- lusban. Elméletben látogatható.

Almadraba de Monteleva településnek 2008-ban mindösszesen 34 lakosa volt, akik zömmel a sólepárló üzemben dol- goznak. Ugyanakkor érdemes felhívni a figyelmet a település nevében szereplő „Almadraba” előtagra, ami egy többezer éves tonhal halászási módszerre utal. Ezen a településen ma már nem halász- nak tonhalat, de Tarifa-ban és a környé- kén a mai napig „virágzik” ez a hagyomá- nyos_technika.

Legközelebb parkoljunk le a világítótoronynál.

Egész közel nem mehetünk, de a kilátóból itt is fantasztikus a kilátás.

A hegyoldalba vágott út, ahol eljöttünk korábban:

A világítótoronytól pár kilométert mindenképpen visszafelé kell haladnunk. Útelágazáshoz érkezünk és eldönthetjük, hogy a sokadrendű, de nagyon izgalmas vidéken keresztül vezető ALP-822-n vagy San Miguel de Cabo de Gata-n át, nagy kerülővel jutunk el utunk következő állomására, San_José-ra.

 Ez a település már sokkal fejlettebb a korábban látottaknál és igazi turista paradicsomnak tűnt télen is.

Mivel pont ebédidőben érkeztünk, megebédeltünk az Il Brigantino nevű olasz helyen és nem bántuk meg, sőt!

San José-t északi irányba hagyjuk el az AL-3108-on, majd forduljunk ÉK felé az AL-4200-ra. Lesz még egy útelágazás jobbra és összesen 13 kilométer után újra visszaérünk a tengerpartra a Playa de la Isleta del Moro-nál. A táj itt is kopár, de van egy kis, rendezett település is pár csónakkal és egy homokos partszakasszal.

Innen egyenesen hazafelé vesszük az irányt és kb. 3 óra alatt meg is érkezünk.

Sitio de Calahonda, 2018. augusztus 15.

Réthy Imre